PÁLFFY GÉZA: A CSÁSZÁRVÁROS VÉDELMÉBEN A GYőRI ...

főkapitányságot: a Duna–Balaton közi főkapitányság székhelye Győr, a Balaton–Dráva közi főkapitányságé
pedig Kanizsa lett.” 12 7 Fél évtizeddel később ugyanezt a nézetet vették át – ugyan zavaros
megfogalmazásban – 14a Magyarország hadtörténetéről készült nagy összefoglaló szerzői is: „Az 1563. évi
16. törvénycikk hivatkozik a bányavárosi, más néven Dunán inneni főkapitányság megszervezésére, melyet
aztán 1566-ban kettéválasztottak. A Duna–Balaton közi főkapitányság székhelye Győr, a Balaton–Dráva közi
főkapitányságé Kanizsa lett.” 13 8 Végül a győri végvár történetéről készült legújabb összefoglaló még tovább
bonyolította a főkapitányság megszervezésének és az azt vezető katonai főméltóságok alárendeltségének
problémáját: „Az 1554. augusztus 14-i királyi utasítás értelmében az eddig egységes dunántúli
főkapitányságot (székhelye: Pápa) ketté osztották: Győr és Kanizsa központokkal. […] A győri főkapitány –
az országos főkapitányon keresztül – a nádornak tartozott engedelmességgel, másrészt (1556 után)
közvetlenül a bécsi Udvari Haditanácsnak volt alárendelve.” 14 9 A végvidék katonai vezetésével kapcsolatban
a főkapitánysággal foglalkozók egyöntetűen kiemelik, hogy Győr különös fontosságának köszönhetően a
„királyi várnak és végvidékének főkapitánya általában a Haditanács mindenkori elnöke volt, mellé pedig
magyar arisztokratát neveztek ki vicegenerálissá.” 15 10
A fentiekben idézett összefoglalások gyakran egymásnak is ellentmondó és néha már meglehetősen zavaros
megfogalmazásai elsősorban abból adódnak, hogy egyrészt a korábbi – gyakorta helytelen – véleményeket a
kritika teljes mellőzésével vették át egymástól, másrészt úgy vállalkoztak egy-egy témakör feldolgozására,
mint a győri végvár történetét feltárni szándékozó, előbb említett, legutóbbi kötet. Ez anélkül mutatta be a
főkapitányság központjának törökkori históriáját, hogy a téma szempontjából legfontosabb és ezért
semmiképpen sem mellőzhető bécsi levéltárak anyagából egyetlen iratot felhasznált volna. Mindez
számtalan pontatlanságot és helytelen koncepciót eredményezett, valamint azt, hogy a főkapitányság
történetére vonatkozó, toposzszerűvé vált megállapításokat sem vette kritika alá. Pedig – miként az
alábbiakban látni fogjuk – pusztán a két elképzeléssel kapcsolatban is igen meglepő eredményeket hozhat
egy korabeli iratok adataira építő vagy a második problémakör esetében a 20. század közepéig megjelent
irodalom alapján is könnyen lefolytatható vizsgálat. Az Udvari Haditanács elnökeinek jegyzékét – rövid
életrajzi adataikkal együtt – már a múlt század hetvenes éveitől ismerjük, 16 11 a győri főkapitányok ugyan
nem pontos, de a neveket tekintve mintegy kilencven százalékban teljes archontológiáját Bedy Vincének
köszönhetjük, aki adatait 1933-ban sok éves kutatómunka után – elsősorban egy másodlagos jellegű
forrásanyag, a győri székeskáptalan hiteleshelyi levéltárának iratai alapján – tette közzé. 17 12
15Jóllehet a fenti hadtörténeti feldolgozásokat könyvünk írása során mindig a lehető legnagyobb kritikával
kellett kezelnünk, mégis volt néhány olyan régebbi és újabb, ugyan nem had-, hanem elsősorban győri hely-
és várostörténeti összefoglalás, amelyek levéltári források alapján írott fejezeteinek adataira bátran
támaszkodhattunk. Még annak ellenére is ezek közé sorolhatjuk a bencés gimnáziumi tanár, Villányi
Szaniszló bécsi forrásokat is hasznosító, múlt századi, adatgazdag munkáját Győr város ház- és
telekviszonyairól 18 13 – benne az 1567. és 1703. évi győri telekkönyvek publikációival –, hogy magáról a
győri végvidéki főkapitányság történetéről ő is meglehetősen zavaros leírást adott 19 14 és ezzel hozzájárult a
127 Szántó, 1980. 40. Vö. Szegő megállapításával: 1547-ben „a Dunántúlon is csak egy főkapitányság volt,
korszakunk vége felé azonban egy új albeosztást kezdenek emlegetni: megkülönböztetik a Balatontól északra
levő vidéket, melynek központja Győr és a délit, melyé Kanizsa.” (Szegő, 1911. 77.), illetve Ember ez
alapján írott szűkszavú összegzésével: Az 1580-as években „a dunántúli főkapitányságnak is két részét
különböztetik meg, a Balatontól északra esőt Győr, a délre fekvőt pedig Kanizsa székhellyel.” Ember, 1946.
255.
138 Marosi–Nagy, 1985. 203.
149 Veress D. Cs., 1993. 37. Vö. még: Szántó, 1986. 267–268. és Vándor, 1994. 288., valamint kizárólag
kiadott források és a korábbi irodalom alapján: Vizi, 1989. 60–61.
1510 Iványi E., 1991. 101. Vö. még a legújabb összefoglaló megállapításával: „Győr vára 1547–1554 között
a dunántúli főkapitánysághoz tartozott, de már ekkor is szinte kizárólag ausztriai származású tábornokokkal
töltötték be parancsnokságát, a vár rendkívül fontos védelmi szerepe miatt.” Veress D. Cs., 1993. 35.
1611 HofkriegsratprÄsidenten, 1874. Vö. újabban Regele, 1949. 73–75.: Anlage 1. és Broucek, 1988. 19.
1712 Bedy, 1933.
1813 Villányi, 1882.
1914 „Salm Miklós gróf 1550-ben már mint dunántúli főkapitány szerepel, csakhogy Győrött székel. Győr és
vidéke már 1554-ben mint egészen önálló főkapitányság jelentkezik; az 1554. évi (aug. 14.) katonai
szabályzat szerint a Balaton és a Duna vagyis a győri végek területén fekvő hadak főkapitányának
(Feldmarschall) Győrött kellett székelnie, s innét rendelkezett az alája tartozó csapatokkal.” Uo. 41. Ezek a