PÁLFFY GÉZA: A CSÁSZÁRVÁROS VÉDELMÉBEN A GYőRI ...

nélkülözhetetlen feldolgozások.
A disszertációk szerzői meglehetősen nehéz helyzetben voltak azoknak a fejezeteknek az elkészítésekor,
amelyekben az alsó-ausztriai tartomány hadügyének ismertetésekor hacsak röviden is, de szerették volna
bemutatni a győri főkapitányság kialakulását és szervezetét. Pertl és Villányi említett munkája mellett
gyakorlatilag semmilyen német vagy magyar nyelvű feldolgozásra nem támaszkodhattak, ezért Gottfried
Stangler alábbi szavaihoz hasonlóan többször sürgették a téma feltárását: „Az elmúlt években a
határőrvidékek szlavóniai és horvátországi központi területéről egészen a Földközi-tenger partjáig számos
irodalom jelent meg. A Balaton és a Duna közötti magyarországi határvidékről ellenben – amely területre az
irodalom nem használja a határőrvidék fogalmát – ez ideig nem készült semmiféle összefoglaló.” 27 22
Jelen összefoglalásunk – a 16. századra vonatkozóan – ezt a magyar és az osztrák történetírás által egyaránt
régóta szorgalmazott hiányt szeretné teljességre törekvő feldolgozással 17pótolni, elsősorban a témára
vonatkozó és ez ideig alig kutatott ausztriai és magyarországi levéltári anyag lehetőleg szisztematikus
feltárásával. Hangsúlyozni szeretnénk azonban, hogy a győri főkapitányság 1526 és 1598 közötti története
alatt nem a hozzá tartozó végvárak, elsősorban várostromok és portyák ismertetésére szorítkozó had- és
helytörténeti feldolgozásainak egymás mellé helyezését, valamint az ezekben található – sajnos – számtalan
helytelen adat megismétlését értjük. Mindenekelőtt a főkapitányság létrejöttének és fejlődéstörténetének
legfontosabb állomásait, működésének nehézségeit és nem utolsósorban azt a szerepkört kívánjuk bemutatni,
amelyet a generalátus a császárváros védelmében töltött be. Mindezt a folyamatot pedig elsősorban mindig a
hadügyet irányító bécsi központi és a főkapitányság működését koordináló helyi katonai vezetés képzeletbeli
szemüvegén át vizsgálva igyekszünk nyomon követni.
182. A téma forrásainak problematikája
A győri végvidék történetéről ugyan jóval csekélyebb forrásanyag maradt ránk mint például a horvát, a
szlavón vagy a 17. század első felében megszervezett Kanizsával szembeni főkapitányságról, mégsem
állíthatjuk, hogy szűkölködtünk volna a rendelkezésünkre álló forrásokban, amit az is igazol, hogy már a 16.
század története is tekintélyes terjedelmű kötetre rúg. A viszonylag jelentős iratanyagot meglehetősen sok és
eltérő jellegű levéltári egységből kellett összegyűjtenünk, ami természetszerűleg megnehezítette munkánk
előrehaladását. Ezzel azonban a jövőben minden olyan kutatónak számolnia kell, aki a törökkori
Magyarország történetének egy-egy fontosabb kérdéskörét a bécsi levéltárakban igyekszik feltérképezni. A
Habsburg központi kormányszervek ugyanis a 16–17. században még nem alkalmaztak olyan modern
iktatási és archiválási rendszert, amely alapján egyértelműen megmondható lenne, hogy egy adott téma
iratanyagát melyik hivatal levéltárában kell keresnünk. Miután a hadügy igazgatása és finanszírozása
egyaránt érintette a Habsburg politikai, katonai és pénzügyi kormányzatot, a történetére vonatkozó források
csak minden központi hivatal iratanyagának együttes átnézésével tárhatók fel, hiszen egy adott ügy aktái
véletlenszerűen maradhattak fenn hol az egyik, hol a másik kormányszerv archívumában.
A korabeli hadügyigazgatás egyik legfontosabb részét alkotó törökellenes határvédelem és így a győri
főkapitányság esetében is ugyanez a feladat nehezedett a téma kutatójára. Az Udvari Haditanács védelmi
koncepciójára, a végvidék megszervezésére és működésére vonatkozóan ezért a legfontosabbnak tekinthető
Hadilevéltár (Kriegsarchiv) mellett igen jelentős irategyüttes maradt fenn – gyakran ugyanazon kérdéskörre
is – a Habsburg család udvari és házi levéltárában őrzött magyar vonatkozású iratok (Haus-, Hof- und
Staasarchiv, Ungarische Akten [Hungarica]) között is. Hogy csak egyetlen konkrét példát említsünk: az
alább még sokat emlegetett Sforza Pallavicini főhadimarsall és Adam Gall főkapitány 1550-es évekbeli
levelezésének egyes darabjait – gyakorta ugyanazon esztendőkből is – részben az előbbi, részben az utóbbi
archívumban találtuk meg. Sőt, mivel az 1926. évi badeni szerződés értelmében a Hadilevéltár Alte
Feldakten elnevezésű fondjából jelentős mennyiségű, úgymond magyar vonatkozású iratanyag került a
budapesti Hadtörténelmi Levéltárba, ezért hozzájuk szóló parancslevelekre és egyéb iratokra ennek
Törökkori Gyűjteményében is akadtunk. Hasonlóképpen tártunk fel a védelmi övezet váraiban szolgáló
katonaság zsoldjának fizetésére különféle kimutatásokat a pénzügyigazgatást irányító Udvari Kamara
levéltárából (Hofkammerarchiv), de nem csekély számban a Hadilevéltár különböző egységeiből, sőt még az
említett Hungarica-gyűjteményből is.
A központi kormányszervek iratanyaga mellett témánk szempontjából a legfontosabb forrásbázist az
2722 „Über die Militärgrenze mit ihrem Kerngebiet in Slowenien [helyesebben: Slawonien] und Kroatien bis
zur Küste des Mittelmeeres, ist in den letzten Jahren zahlreiche Literatur erschienen. Hingegen gibt es für
den ungarischen Grenzabschnitt zwischen Plattensee und Donau – für diesen Raum ist auch der Begriff
Militärgrenze in der Literatur nicht gebräuchlich – keine Gesamtdarstellung.” Stangler, 1972. 78. Vö. szinte
szó szerint ugyanez: Hummer, 1976. 70–71.