PÁLFFY GÉZA: A CSÁSZÁRVÁROS VÉDELMÉBEN A GYőRI ...

Kocsi Imre
– – – – 14 r. f.
(fuvarköltségre)
mustra- és fizetési – – – – 13 r. f. 3 β
költségek
16 ϑ
összesen 110 796 220 1126 6658 r. f. 7 β 16 ϑ
A táblázatban alkalmazott rövidítések: r. f. = rajnai (rénes forint), β = schilling, főhadpar.hely.
= főhadparancsnok-helyettes, ϑ = bécsi dénár, fontdénár, pfennig
62Noha jelen összefoglalásban nincs lehetőségünk a páratlanul érdekes és ebből az időből szinte egyedülálló18320 név
szerinti mustrajegyzék részletes elemzésére, néhány alapvető jellegzetességre mindenképpen szeretnénk felhívni a
figyelmet. Az 1126 katona több mint fele Salm főhadparancsnok székhelyén, Győrben teljesített szolgálatot, és közöttük
a Rába-parti vár történetében ekkor első ízben már nehézlovasokat is találunk. A főként ausztriai nemes ifjakból
(például Ludwig von Puchaim és Karl Schwetkovitsch) kikerülő nehézlovasságnak a Rába partján történő
állomásoztatása szintén Győr megnövekedett jelentőségére utalt, hiszen ilyeneket később is csak a legfontosabb
végvárakba rendelt a bécsi hadvezetés. Az osztrák rendek tehát saját védelmükre tekintélyes számú katonát fogadtak fel,
majd tartottak megszakítás nélkül az egész esztendőben az említett várakban. 18421 Ezeknek a végváriaknak egy évre
számított zsoldja (körülbelül 70 000 rajnai forint) Magyarország maximálisra becsült éves jövedelmeinek kereken 10
%-át tette ki. Pedig ebben az esetben még csak négy végvár ellátásáról volt szó.
Ehelyütt szeretnénk már most nyomatékosan felhívni az olvasó figyelmét egy nagyon fontos jelenségre,
amely a győri főkapitányság, de egyúttal az egész határvédelmi rendszer finanszírozása szempontjából
meghatározó. Nevezetesen: ugyan nem az osztrák rendek költségén, de a német nehézlovasokon, a magyar
könnyűlovasokon és hajdúkon kívül 1546-ban Győrben már német gyalogság is szolgált. 18522 Ezeket a
katonákat Ferdinánd király magyarországi és külföldi uralkodói jövedelmeiből az Udvari Kamara
utalványozására fizették, de ekkor még csak rövid ideig maradtak a Rába partján. Azaz Győrben már az
1540-es évek közepén számos, egészen eltérő jellegű forrásokból (uralkodói jövedelmekből, osztrák rendi
segélyből, a magyar rendek által megajánlott dikából) fizetett katonaság állomásozott – aminek utóbb
meghatározó jelentősége lett. De a helyzet nem volt másként Pápán, Szentmártonban, sőt általában minden
egyéb jelentősebb magyarországi végvárban sem. Az előbbi helyen a várban és a mellette fekvő városban
ezekben az esztendőkben az osztrák rendek fizette mintegy 260 könnyűlovas mellett ott találjuk Török
Ferenc magánkatonaságát, sőt alkalomadtán még a dunántúli vármegyék által külön felfogadott lovasokat és
Veszprém vármegye csapatait is; hiszen a város gyakran volt a vármegyei csapatok gyülekező- vagy
állomáshelye. 18623 Szentmártonba ugyanakkor a dikából felfogadott, változó létszámú (mintegy 50 fő)
katonaság mellé azért rendelték már Vels főhadparancsnoksága alatt, azaz feltételezhetően 1545-ben, az
osztrák rendek költségén a fent említett 20 hajdút, mert a várrá lett monostornak Győr védelme
szempontjából különös jelentősége volt. Szentmárton Székesfehérvár irányában Győr egyetlen elővédje
63volt, ahová elsőként futottak be a Pápáról és Veszprémből érkező kémjelentések vagy riasztásról érkező
üzenetek. 18724 Az osztrák rendek által felfogadott, majd állandó jelleggel tartott, túlnyomórészt magyar katonaság
mindezeken túl azért is igen jelentős volt, mert egyrészt alapjául szolgált az észak-dunántúli végvári hadinép
kialakulásának, másrészt közöttük olyan személyek tucatjai kezdték meg vagy folytatták katonai
pályafutásukat, akik később fontos szerepet vállaltak a győri főkapitányság, sőt olykor még a magyarországi
védelmi rendszer más egységeinek megszervezésében és irányításában is. Az említett Erasm Teufel
nehézlovasai között szolgált például két fia, Georg, az Udvari Haditanács későbbi elnöke (1566–1578) (10
18320 Hasonló mustrajegyzékkkel az 1540-es évekből csak a Zengg és Bihács közötti régi horvát végekről
rendelkezünk. ÖStA FHKA HKA RA Fasc. 134. fol. 90–95. és fol. 96–109. Kiadásai: Lopašiæ, 1889. 395–
398.: No. V. és 392–395.: No. IV.
18421 Egy az egész esztendőről készült általános kimutatás szerint – hivatalosan legalábbis – 1106
katonának kellett szolgáni a fenti várakban. ÖStA FHKA HKA NÖKA rote Nr. 46. 1566. Jan. unfoliert,
valamint NÖLA SA Ständ. Akt. A–VII–16. fol. 3–6.
18522 Mindezt biztosan kijelenthetjük, hiszen Salm főhadparancsnok a győri magyar gyalogok egyik
mustrája kapcsán 1546 nyarán úgy nyilatkozott uralkodójának, hogy „sy werden neben den Teutschen
Khnechten nit unnuczlich sein.” ÖStA FHKA HKA Fam.–Akten S 12/1. fol. 94–95. Niklas Graf zu Salm und
Neuburg I. Ferdinándhoz. 1546. július 30., Pozsony.
18623 Pálffy, 1996/1. 82. Vö. még Szakály, 1994/2. 145. és MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles,
Niklas Graf zu Salm und Neuburg levelei Nádasdy Tamáshoz. 1550. október 13. és 16., Eger.
18724 „Raab nichts annders gegen Stuelweissenwurg [sic!] vor ime hat unnd nit die wenigist Khundschafft
unnd Warnung alle Mal auf Sanndt Marteins Perg geet.” ÖStA FHKA HKA Fam.–Akten S 12/1. fol. 184. és
fol. 188–190. Niklas Graf zu Salm und Neuburg I. Ferdinándhoz. 1546. december 9., Bécs.