PÁLFFY GÉZA: A CSÁSZÁRVÁROS VÉDELMÉBEN A GYőRI ...

erősségébe (20, 262 31 50), a tihanyi apát Balaton-parti várába (40, 50 263 32), majd rövid időre még Tapolca
erődített templomába (Bánffy László és István 250 lovasa) is. 264 33 A Veszprém 79hátországában keresztény
kézen maradt és ezért jelentőségében igen megnőtt Palota várába ugyanakkor az egy ideje már ott szolgáló
100 lovas mellé még 200-400 gyalogot tartottak szükségesnek, végül azonban az 1550-es évek közepén
állandó jelleggel csak 75 lovas és 150 gyalog maradt ott. Ezeket uralkodói jövedelmekből fizették, noha a
lovasokat a birtokos, Podmaniczky Rafael állította ki, aki emellett még jelentősebb létszámú magánföldesúri
őrséggel is védelmezte a várat. 265 34
A fenti kisebb végvárakból újonnan létrehozott elsődleges védőzóna mögött a Marcal, a Zala és a Balaton
által bezárt háromszögben kialakult egy második, noha az előzőnél sokkal gyengébb védvonal is. Ebbe a
várláncolatba kizárólag magánföldesúri tulajdonban lévő várak tartoztak, úgymint a Pethő család várai,
Szigliget, Tátika, Rezi és a keszthelyi ferences kolostor, Gyulaffy László csobánci erőssége, Magyar Bálint
szigligeti, valamint a veszprémi püspök sümegi vára. Ez időben ezekben még csak maguk a birtokosok
tartottak saját költségükön és saját kapitányaik vezetése alatt csekély létszámú katonaságot (maximum 20-30
fő). Miután naponta megtapasztalhatták a török fenyegetését, egyre gyakrabban fordultak Ferdinánd
királyhoz segítségért. 1552 szeptemberében gersei Pethő János például Keszthelyre 25 lovasból és
ugyanennyi gyalogosból álló őrséget kért, ez azonban még hosszú időig nem valósult meg. 266 35 De
26130 A 150 lovas és a 100 gyalogos fele a vár birtokosa, Choron János, másik fele pedig rátóti Gyulaffy
László kapitánysága alá tartozott. MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt. Tétel 3. fol. 136–137. és Pálffy, 1998.
143.
26231 A 20 lovas számát 1554-ben 40-re kívánták emelni, hogy azután ezek felét a birtokos vázsonykői
Horváth Gáspár, a másik felét pedig Kolos János állítsa ki. 1554 augusztusának második feléig azonban az
újabb 20 lovas nem érkezett meg a várba, noha a hivatalos előírásokat tükröző kimutatásokban olykor már
feltünnek. A lovasok felét továbbra is az osztrák rendek segélyeiből, másik felét viszont vár birtokosának,
Horváthnak a jövedelmeiből kívánták fizetni. A hivatalos előírásokra: MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt.
Tétel 3. fol. 136–137. és MOL E 211 MKA Lymbus Series II. Tétel 26. fol. 42–51. Vö. még Zsiray, 1984.
242–243. A valóságra: ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 73. Konv. D. fol. 50–51. Sforza Pallavicini I.
Ferdinándhoz. 1554. augusztus 23., Ráró.
26332 1552. augusztus 23-án Ferdinánd király még csak 25 lovast és ugyanennyi gyalogot rendelt uralkodói
zsoldon a Balaton-parti várba, utóbb azonban állandósult a fenti létszámú őrség. A királyi katonaság
kezdetben Horváth Márk kapitánysága alatt állt, mígnem 1554 júliusában sor került az első rendes királyi
kapitány, Takaró Mihály kinevezésére. PRT, X. köt. 146. és 706–707.: No. 160. Vö. még: Komáromy, 1907.
388.
26433 1552. november 15.: „Außtailung der geringen Pherdt und ungerischen Fueßknecht, wo die zu Behuet
der Graniczen auf der Rhaber Seyten disen Winter hin und wider pleiben sollen.” ÖStA HHStA Hungarica
AA Fasc. 67. Konv. C. fol. 51–54.; 1553: MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt. Tétel 3. fol. 136–137., valamint
lásd még a 39. és 51. jegyzetben idézett létszámkimutatásokat, ill. Szántó, 1970. 51.; Az eddig megjelent
irodalomból vö. még Csesznekre: Koppány, 1962. 19.; Devecserre: Koppány–Boksay, 1961. 21. és Koppány,
1983. 266–268. Itt szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a legújabb helytörténeti irodalom állításával
(Veress D., 1996. 39.) ellentétben Devecser nem volt 1552 és 1554 között török kézen. Az alább még
említendő adatokon túl már csak azért sem lehetett a vár az ellenség birtokában, mert birtokosa, Choron
János innen keltezte Nádasdy Tamáshoz 1553. augusztus 13-án írott levelét. MOL E 185 MKA Nádasdy cs.
lt., Missiles; Vázsonyra: Zsiray, 1984. 244–245. Ugyan már Zsiray Lajos is felhívta a figyelmet, de nem árt
megismételni: Devecserhez hasonlóan Vázsony sem volt 1553-ban török kézen. Vö. Németh G., 1901. 54.;
Tihanyra: PRT, X. köt. 146 és Komáromy, 1907. 388–390.; Tapolca palánk módon megerődített templomára:
„In Tapolcza ecclesia est lapidea, sepibus et trabibus aggereque simul congestro circumdata.” Szántó, 1986.
291.: 90. jegyz.
26534 A tervekre: ÖStA KA AFA 1552/7/4. Miksa főherceg I. Ferdinándhoz, Passauba. 1552. július 2., Bécs.
A tényleges létszámra: „Ausczug, was sich auf der Römischen Khuniglichen Majestät etc. Khriegsfolckh in
Hungern ain ganncz Jar erlaufft, wie hernachvolgt. Actum Wienn am zwelfften Tag Augustii anno etc. im
Xv c-ten vierundfunffczigisten.” MOL E 211 MKA Lymbus Series II. Tétel 26. fol. 42–51. (1554. augusztus
12., Bécs) és MOL E 142 MKA Act. publ. Fasc. 12. No. 17. (Datálatlan, az előbbitől adataiban és
szerkezetében bizonyos helyeken eltérő változat.) Az utóbbi példányt 1554–1555-re keltezve táblázatos
formában kiadta: Acsády, 1888/2. 72–73. Vö. még Szíj, 1960. 64–66.
26635 Komáromy, 1904. 270–272.: No. 5–6. Pethő János levelei Nádasdy Tamáshoz. 1552. szeptember 18.,
Pozsony és szeptember 25., Bécs.