PÁLFFY GÉZA: A CSÁSZÁRVÁROS VÉDELMÉBEN A GYőRI ...

Ferdinánd politikai és hadvezetése szóban és írásban ezzel kapcsolatban sok mindent megígért, ténylegesen
azonban sohasem teljesítette. Saját érdekeik szemszögéből nézve ezeket nem is teljesíthette, hiszen az
pozícióik feladását jelentette volna. Sőt meg kell vallanunk, Bécs rendkívül ügyesen kerülte el és kezelte a
kényes kérdéseket.
Báthory István nádor 1528 márciusában kiállított helytartói utasításában szó sem esett hadügyekről, noha a
török közelsége és a polgárháború miatt a korabeli Magyarországon 38ez volt az egyik legfontosabb kérdés.
De utóbb Thurzó Elek 1532 végén kelt instrukciója sem rendelkezett ezzel kapcsolatban, mindez pedig nem
jelentett mást, minthogy az uralkodó nyíltan deklarálta, a helytartóknak nem szán katonai feladatkört,
különösen nem az idegen csapatok felett. 89 37 Ráadásul Thurzó szerfelett rossz viszonyban volt Katzianer
főhadparancsnokkal, ami még tovább élezte az amúgy is feszült helyzetet. A szakirodalomban teljesen
elfogadott állítással ellentétben – miszerint Thurzót 1537. november legelején Ferdinánd király
főhadparancsnokká nevezte ki 90 38 – a karakán természetű magyar főúr sohasem látta el ezt a tisztséget,
hiszen azt ebben az időben Leonhard von Vels töltötte be. Ígéretekkel persze többször próbálták a
lemondásokkal fenyegetőző Thurzót jobb belátásra bírni, de ezek ténylegesen sohasem valósultak meg.
A helyzetet jól példázza az 1538 tavaszán megtörtént eset. Ekkor Thurzó arról értesült, hogy Ferdinánd
király szerint a Szapolyai Jánossal kötött váradi békesség megtartását és az alattvalók nyugalmát érintő
ügyekben a Magyarországon maradó katonaságának – külön kiállítandó parancsok értelmében – Thurzó
megkereséseinek kell engedelmeskednie. Ilyen rendeleteket azonban az uralkodó – miként a helytartó
panaszkodott – nem bocsátott ki, 91 39 azaz a helytartó katonai jogköre továbbra sem terjedt ki többre, mint a
nemesi felkelés meglehetősen elavult intézményének irányítására.
Bár a védelmi rendszerre vonatkozó kutatások ez ideig az 1541-ig terjedő időszakról meglehetősen negatív
véleménnyel voltak – midőn úgymond a Habsburgok késlekedéséről beszéltek –, a fentiek egyértelműen
arról tanúskodnak, Ferdinánd király politikai és hadügyi vezetése a nehéz anyagi–katonai helyzet ellenére
Magyarországon alapvető változások kibontakozásához teremtette meg a feltételeket. A későbbi
végvárrendszer területének hadjáratok sorával történő biztosítása, a főhadparancsnokoknak és a bécsi
haditanácsosoknak a magyar hadügy irányításában kifejtett szerepe ugyanis az 1541-től 1556-ig terjedő
korszakban majd lehetővé tette egy további fontos lépés megtételét az új határvédelmi rendszer kiépítéséhez.
A változások a polgárháború és a török támadások közepette nem mehettek végbe egy-két évtized alatt,
miként a középkori magyar királyság védelmi 39rendszere is mintegy bő fél évszázad alatt kovácsolódott
valóban hatékonyan működő védőzónává a 15. században. A horvát végeket leszámítva Magyarországon
ezek a változások leggyorsabban a Duna vonala mentén, Győr előterében zajlottak le.
403. Esztergom, Komárom és Győr szerepe Bécs védelmében az 1530-as években
A Duna mint hadfelvonulási és utánpótlási útvonal a szultáni és királyi csapatok számára az egész 16–17.
8937 Báthory utasítása (1528. március 7., Magyaróvár): Kiss I., 1908. 337–339.: No. VI.; Thurzó
instrukciója (1532. október 4.): ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 21. Konv. A. fol. 107., ill. kiadása: Kiss
I., 1908. 344–345.: No. X. A fentiekre vö. még összefoglalóan: Ember, 1938. 144–146. Érdemes
megjegyezni, hogy az udvar ezen törekvését – amikorra már minden végleg eldőlt – maga Ferdinánd király
sem tagadta, midőn kijelentette: „ante spectabilem ac magnificum quondam dominum Thomam de Nadasd
comitem, multis annis nullus fuerit palatinus, et quod Maiestas Sua Caesarea habuerit tunc palatini loco
generalem locumtenentem regni, qui curabat loco et nomine Maiestatis Suae Caesareae ea, quae suarum
erant partium, item capitaneum generalem, qui praeerat rei bellicae, et denique locumtenentem palatinalem,
qui ius et iustitiam administrabat.” MOE, IV. köt. 539.: No. XXVI. I. Ferdinánd a magyar országgyűléshez a
nádorválasztás ügyében. 1563. szeptember.
9038 Kiss I., 1908. CXXXVI.; Ember, 1938. 151. és Ember, 1946. 253. A félreértés egy Rugonfalvi Kiss
István által kiadott irat (Kiss I., 1908. 355–356.: XVI.) helytelen értelmezéséből származik. I. Ferdinánd
Dóczy Miklóshoz 1537. november 1-én intézett parancslevelében ugyanis szó sincs Thurzó
főhadparancsnoki kinevezéséről, pusztán arról, hogy a helytartó is köteles az ország védelméért – a királyi
familiáris Dóczyval együtt – mindent megtenni.
9139 „Intellexeram dicente Maiestate Vestra, quod capitaneis et gentibus suis, quae in partibus regni
Hungariae permansurae sunt, committere vellet, ut tam in hiis, quae ad induciarum cum Joanne
observacionem, quam quae ad fidelium suorum pacem et tranquillitatem attinent, meis requisicionibus parere
et obtermperare debeant. Nondum tamen ulla Maiestatis Vestrae mandata sunt in eo ipso negocio expedita.”
ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 35. Konv. B. fol. 35–36. Thurzó Elek I. Ferdinándhoz. 1538. május 13.,
„ex Broda Bohemica”