PÁLFFY GÉZA: A CSÁSZÁRVÁROS VÉDELMÉBEN A GYőRI ...

feladata a város és a vár őrzésén kívül a vár erődítésein délelőttönként négy, délutánonként pedig hat óra
sáncmunka volt. 116 25 Mindez azt jelentette, hogy egy ideig legalábbis lovas és gyalogos őrség egyaránt
szolgált a Rába partján, miközben 1537-ben már a vár és a város erődítése is megkezdődött. Győr
jelentősége tehát – noha ekkor még Bécs védelme szempontjából messze elmaradt Esztergométól és
Komárométól – éppen Bakith tevékenységének köszönhetően emelkedett. Az ő jelentései alapján Bécsben
felismerték, hogy Győr a Pápa és Székesfehérvár felől érkező ellenséges betörésekkel szemben pótolhatatlan
erősség, Esztergom vagy Komárom esetleges elvesztése esetén pedig kiválóan alkalmas lehet e várak
szerepének átvételére.
45IV. Az első eredmények az Észak-Dunántúl és Alsó-Ausztria védelmében
(1541–1556)
1541-ben valóban bekövetkezett az, amitől mindkét magyar király hívei rettegtek. Szülejmán szultán – egy
évtizednyi keleten és a Mediterráneumban való lekötöttség, valamint magyarországi habozás után – végül
rászánta magát arra, amit már akár 1526-ban vagy 1529-ben is könnyen megvalósíthatott volna, nevezetesen
a középkori magyar főváros, Buda elfoglalására. Erre a lépésre bizonyos szultáni udvari körök egyre
fokozódó nyomása mellett – akik úgy vélték, hogy kevesebb költségbe kerül a birodalomnak Magyarország
megszállása, mint Szapolyai támogatása – mindenekelőtt maga a két keresztény fél kényszeríttette rá:
egyrészt a Ferdinánd és Szapolyai között létrejött 1538. évi váradi egyezménynek a Portán történő
beárulásával, másrészt a Buda elfoglalására 1540-ben Vels, majd a következő esztendőben Roggendorf
főhadparancsnok által vezetett hadjáratokkal. A szultán mindezek következtében rádöbbenni kényszerült,
hogy lassacskán már Magyarország megszerzése sem lehetséges számára a Habsburgok legyőzése nélkül.
Ezért korábbi taktikáját megváltoztatva a legfőbb cél megvalósításához, Bécs elfoglalásához először az oda
vezető utat biztosító magyarországi területeket, mintegy támaszpontot foglalta el. 117 1 Ezen koncepció
jegyében szállta meg tehát 1541-ben oly különleges körülmények között Budát, majd vette körül várgyűrűvel
1543-ban személyesen vezetett, úgynevezett „esztergomi hadjárata”, illetve a helyi török erők elkövetkező
esztendőben végrehajtott akciói során. Noha terveivel ellentétben 1543-ban nem jutott el az osztrák főváros
alá, a török csapatok megszállták Esztergomot, az 1540-ben Ferdinánd király kezébe került Székesfehérvárt
és Tatát, valamint a Dél-Dunántúlon Pécset, 1544-ben pedig Vácot, Nógrádot, Hatvant és több kisebb
erősséget. 118 2
Buda török kézre kerülése óriási rémületet keltett Bécsben, ezért 1542-ben a Habsburg hadvezetés V. Károly
császár támogatásával és Joachim brandenburgi őrgróf vezetésével kísérletet tett a középkori magyar főváros
visszafoglalására. 119 3 A német birodalom Buda ellen vezetett „nagy hadivállalata” azonban teljes kudarccal
végződött. Ferdinánd király bécsi haditanácsosainak és a magyar rendek első emberének, a lemondott Thurzó
Elek helyére 1542. december 30-án kinevezett 120 4 Várday Pál helytartónak ezért végleg be kellett látnia, az
oszmánok immáron tartósan rendezkednek be Magyarországon, és ha velük szemben meg akarják őrizni az
ország még megmaradt részeit, akkor azonnali védelmi intézkedések meghozatalára van szükség. A másfél
évszázadra Pozsonyba visszaszorult magyar rendek és a bécsi haditanácsosok, valamint a legérintettebb alsóausztriai
tartomány rendjei pedig – szerencsére – valóban nem késlekedtek az 1540-es években. 46Az 1556ig
terjedő újabb periódusban az új határvédelmi rendszer kiépítése érdekében megtették az első legsürgősebb
és már komoly eredményeket hozó intézkedéseket azokon a területeken, amelyeket az 1530-as években a
11625 A gyalogok havi fizetése összesen mintegy 1060 rajnai forintot tett ki. A szomszédos Magyaróváron és
Szombathelyen ugyanaekkor együttesen 100 gyalog szolgált Sebastian von Rabenstein kapitánysága alatt,
aki ezekben az esztendőkben katonáival rövid időre Győrben is megfordult. ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr.
15. 1567. Okt. fol. 20. és Villányi, 1882. 32. Vö. még: „pedites Boemos et Hungaros, circiter trecentos in eo
habeam.” Bakith Pál I. Ferdinándhoz. 1537. június 3., Bécs. Bessenyei, 1994. 131–132.: No. 181.
1171 Minderre lásd legújabban összefoglalóan: Fodor, 1998/2. 9–12.
1182 Hegyi, 1995/1. 81.; Hegyi, 1996. 51. és Hegyi, 1998. 30–31. A törökök által feldúlt, de meg nem tartott
Tata 1540 szeptember végén, Székesfehérvár pedig decemberben került I. Ferdinánd fennhatósága alá.
Tatára: ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 43. Konv. B. fol. 192–193. Baranyay Mátyás tatai kapitány
(praefectus) oklevele a Habsburg uralkodóhoz való átállásáról.; Székesfehérvárra: Veress D. Cs.–Siklósi,
1990. 48.
1193 Az 1542. évi hadjáratra l.: Meyer, 1879.; Károlyi, 1880/1.; Károlyi, 1880/2.; Traut, 1892. és egy
évszázad után újabban Liepold, 1998. 237–252.
1204 Kiss I., 1908. 358–360.: No. XIX–XX.