Élet & Stílus 2021. Őszi szám

voltunk. Ez egy fantasztikus kegyelmi állapot volt, és a hatalmas
lufi nem pukkadt ki, és 2000-es olimpiai sikerünket,
elsőségünket, 2004-ben és 2008-ban is sikerült megismételni.
Mégsem szálltunk el, mert az az ember mindig a földön
marad, aki sokat dolgozott a sikerért. Itt az én példám: munkás
szülők gyereke vagyok, akik nem magasak, nem tudtak
úszni, egy olyan kerületben élnek, ahol nincs még uszoda
sem, mégis háromszoros olimpiai bajnok lehettem. Ha valaki
ezt gyerekkoromban mondja nekik, biztosan jót nevettek
volna rajta. Én pedig úgy érzem: kutya kötelességem mindig
emlékezni arra, hogy honnan származom. Egyetlen embert
sem nézek le, mert sosem lehet tudni, hogy később mi válik
belőle, vagy a gyerekéből. Mindenki nagy értéket képvisel,
legyen asztalos, esztergályos, tanár vagy fodrász, művész vagy
épp autószerelő.
– Miért hagytad abba a vízilabdát?
– Eredetileg úgy terveztem, hogy 37-38 éves koromig a legfelső
szinten fogok játszani, de sajnos nem adatott meg, hogy
egy erős csapat tagja lehessek, így 35 évesen visszatértem
korábbi sikereim színhelyére, a Honvédba. Sikerült még pár
évet magas szinten, az első osztályban játszanom, először
napi 2, majd napi egy edzéssel, és emellett még volt időm
építeni a privát életem. Egy 7 éves folyamat végén, negyven
felett már úgy éreztem, nem tudok, csak heti 2-3 edzést
vállalni. Az utolsó “versenyem” a 2017-es világbajnokság
+40-es korosztályában volt a válogatott társaimmal,
a hivatalos búcsú meccsem pedig egy Millenium Masters
mérkőzés volt a Duna Arénában, 2019-ben.
– Ezek több szempontból is jelentős mérkőzések voltak.
– 2012-ig kifejezetten szoros volt a kapcsolatunk, hiszen
együtt játszottunk. Utána sem szakadtunk el egymástól: a
barátság mellett összefutottunk időnként, laza és szeretetteljes
volt a viszony. Azóta viszont napi szinten tudunk egymásról,
még ha találkozni nem is tudunk minden nap.
– Benedek Tibor halálakor a gyászt is közösen éltétek meg…
– Igen… Ebben a fantasztikus boldogságban, amit mi 97 óta
átéltünk együtt, azt teljesen megváltoztatta a tragédia, ami
Benedek Tibivel történt. Tudtunk róla, hogy beteg, bíztunk
benne, hogy ez nem lehet igaz, vagy legalábbis lehet ellene
tenni. Az elvesztése feldolgozhatatlan, elmondhatatlan, megmagyarázhatatlan,
nem lehet rajta túl lenni soha. Talán minket,
a többieket még jobban összehozott ez. Tibi hatalmas
hatással volt a magyar sportra, a magyar sportéletre, és ránk.
– Nehéz dolga van a mostani fiatal generációnak.
– Akik dolgozhattak vele, azok vannak annyira szerencsések,
hogy kaptak egy fantasztikus útravalót, egy felbecsülhetetlen
értéket tőle. Nem kell hozzá hasonlítani senkit sem, mindenki
legyen saját maga, a mostani fiatalok is.
– Mi a véleményed a mostani válogatott olimpiai szerepléséről?
– Az olimpia előtt két éremben bíztam, legalább bronzban.
Ahogy haladt az idő, és a lányok legyőzték a verhetetlennek