Élet & Stílus 2021. Őszi szám

gasztronómia
gyümölcsre, 80 százalékban vizet tartalmaz,
de a kálciumban is gazdag.
Nagy mennyiségben találunk benne
fenolos összetevőket is, amelyek közül
többnek van antioxidáns hatása, és a
jellegzetes fügearomáért is az egyik
fenolos összetevő felel. A lédús füge
salátákban is izgalmas lehet, de szárnyasokat,
például a kacsát is kiemeli a
hétköznapi fogások közül.
Legalább olyan mélyre érnek a gránátalma
kulturális gyökerei, mint a
fügének, de elsősorban az antik világban,
az ókori Hellászba vezetnek a
nyomok, így az ősi Trója feltárásakor
találtak gránátalma alakú kelyhet is,
a mítosz szerint pedig Hádész ezzel a
gyümölccsel verte át az általa elrabolt
Perszephonét, hogy az alvilág étkét
fogyasztva csak átmenetileg hagyhassa
el a holtak birodalmát. Az alvilági gyümölcs
mindenesetre éretten igen édes,
enyhén kesernyés, és gyakran össze
is húzza a szánkat, amely a csersav
jelenlétére utal. Ez elsősorban a gyümölcslénél
jelentkezik, mert a gyártók
a héjjal együtt zúzzák össze a gyümölcsöt
és a héja sokkal több tannint tartalmaz.
Régen ezzel végezték a bőrök
cserzését is. A belőle készült szörp
gyakori koktélalapanyagnak számít,
de bort is készítenek belőle. Indiában
pedig a magokat kiszárítják, majd
porrá őrlik, és savanyú összetevőjű
fűszerként használják.
Persze ezeken túl is rengeteg különlegességet
találhatunk még, mint például
a jujube, amit kínai datolyának is
neveznek, és eredetileg Közép-Ázsiából
származik, majd Indiában másik
változata is kialakult. Mindkét fajta
jól tűri a meleget és a szárazságot, így
a sivatagos vidékeken hódít. A kissé
száraz, szivacsos inkább édes, mint
fanyar, és kétszer annyi C-vitamint
tartalmaz, mint egy narancs. Eszik
frissen, szárítva, savanyítva, és rizsalapú
süteményekben is, de még alkoholos
italt is készítenek belőle.
A kaktuszfüge sem hétköznapi csemege.
Ez egy amerikai kaktusznak, az
Opuntia Ficus-indica fajnak a gyümölcse,
amelynek a latin neve még talán
azzal függhet össze, hogy Colombus
Indiának hitte Amerikát, ez pedig
eszerint az indiai füge lett volna. Mindenesetre
a tizenhatodik században
a gyümölcs az Óvilágba érkezett, és
hódított. Aromája némiképp a sárgadinnyére
emlékeztet, és fehérjebontó
enzimeket is tartalmaz, így lehet vele
a húsokat is puhítani, ahogyan az ananásszal
és a kivivel is.
Ha a környező melegebb éghajlatokra
utazik valaki, ezeket a gyümölcsöket
semmiképp ne hagyja ki.
Vásároljon a piacon, mert óriási meglepetés
érheti, hogy mennyivel több
íz és aroma található ezekben, mint a
hiperben kapható társukban, amelyet
valószínűleg különböző kemikáliákkal
is kezeltek, hogy megfelelően túléljék
az utazást. Az biztos nem olyan élmény
lesz, mint Bástya elvtársnak a magyar
narancs.
HORVÁTH BALÁZS
52