messze volt a híd

magyarázta neki: „Látnod kell! Azt szeretném, ha jól kinyitnád a
szemed, és egész életedben emlékeznél erre a napra.”
Hollandia lakossága ünnepelt. A házakra kitűzték a nemzeti zászlót.
Élelmes kereskedők narancsszínű jelvényeket és rengeteg narancsszínű
szalagot dobtak piacra – az emberek lelkesen vásárolták.
Így például a kis Renkumban valósággal megrohanták a helyi rőföst,
és Johannes Snoek, a tulajdonos alig győzte szabdalni a narancsszínű
szalagokat. Legnagyobb meglepetésére a falubeliek azon helyben
kokárdákat formáltak a szalagból, és büszkén tűzték kabátjuk hajtókájára,
még Johannes, a földalatti mozgalom tagja is azt gondolta,
hogy „ez mégiscsak sok”. Meg akarta védeni a falusiakat túláradó
lelkesedésük következményeitől, ezért nem adott el több szalagot.
Húga, Maria, akit magával ragadott e lázas nap, boldogan jegyezte föl
naplójába, hogy „az utcák olyan ünnepiek, mintha Koninginnedag,
a királynő születésnapja lett volna”. A járdákon tömegek éltették a
királynőt, és a „Wilhelmus”-t (a holland himnuszt) meg az „Oranje
Boven”-t („Orange mindenekfölött”) énekelték. Antonia Stranzky és
Christine van Dijk nővér, az arnhemi Szent Erzsébet Kórház ápolónői
lobogó köpönyegben, kerékpáron lehajtottak a Velperleinre, a város
főterére, és beültek az egyik kávéház zsúfolt teraszára. Az emberek
kávéztak, krumplis palacsintát ettek, miközben a menekülő németek
és holland nácik áradata vonult előttük.
A nijmegeni Szent Canisius Kórházban M. Dosithée Symons
nővér beszámolója szerint az ápolónők táncra perdültek örömükben
a zárda folyosóin. Az emberek régóta rejtegetett rádiókat bányásztak
elő, miközben ablakokból figyelték a visszavonulók áradatát,
hosszú ideje első ízben hallgatták nyíltan a londoni BBC holland
nyelvű adását, a Radio Orange-t. Johannes Hurx St. Oedenrode-i
gyümölcstermesztő olyan feszülten hallgatta a rádiót, hogy észre sem
vette, amint német katonák ellopták a háza hátsó falának támasztott
kerékpárokat.
Sok helyen az iskolákban szünetet rendeltek el, és az üzemek is
leálltak. A valkenswaardi szivargyárak munkásai otthagyták a gépeket,
és kitódultak az utcára. Hágában, a kormány székhelyén, megálltak
a villamosok. Amszterdamban, a fővárosban, kínosan feszült
volt a hangulat. A hivatalok bezártak, az értéktőzsde felfüggesztette
működését. A főútvonalakról egy csapásra eltűntek a katonai egységek,
a főpályaudvart megrohanták a németek és a holland nácik.
20