messze volt a híd
messze volt a híd
messze volt a híd
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
haderők főhadiszállása) óva intette a hollandokat, ne robbantsanak ki<br />
felkelést, a földalatti mozgalom néhány tagjának elfogyott a türelme.<br />
Úgy vélték, elkövetkezett az ideje, hogy nyíltan szembeszálljanak az<br />
ellenséggel, és segítsék az előrenyomuló szövetségeseket. Nyilvánvaló<br />
<strong>volt</strong>, hogy a németek általános felkeléstől tartanak.<br />
A földalatti mozgalom tagjai megfigyelték, hogy a visszavonuló<br />
gépkocsioszlopok sárhányóin már őrszemek kuporognak, lövésre<br />
kész puskával és géppisztollyal. Az ellenállási mozgalom sok harcosát<br />
azonban ez sem rettentette vissza – alig várták, hogy harcolhassanak.<br />
Oosterbeektől alig néhány mérfölddel északnyugatra, Ede faluban<br />
a huszonöt éves Menno „Tony” de Nooy rá akarta venni Bill<br />
Wildeboert, csoportja vezetőjét, hogy induljanak támadásra. Tony<br />
azzal érvelt, hogy már régóta úgy tervezték, mihelyt a szövetségesek<br />
benyomulnak az országba, a csoport átveszi a hatalmat Edében. Az<br />
edei kaszárnya, ahol eddig német tengerészeket képeztek, most üresen<br />
állt. De Nooy követelte, hogy szállják meg az épületeket. A nálánál<br />
idősebb Wildeboer, a holland hadsereg hajdani törzsőrmestere azonban<br />
nem értett egyet vele.<br />
– Nem bízom ebben a helyzetben – mondta az embereinek. – Még<br />
nem érett meg az idő. Várnunk kell.<br />
Nem minden ellenálló csoportot sikerült féken tartani. Rotterdamban<br />
megszállták a vízművek hivatali helyiségeit. A holland–belga<br />
határ mentén, Axel községben elfoglalták a középkori erődfallal<br />
körülvett városházát, és sok száz német katona megadta magát a<br />
civil ruhás harcosoknak. Több városban elfogták a menekülő holland<br />
náci tisztségviselőket. A főként idegbeteg-gondozó intézetéről<br />
nevezetes Wolfheze községben, Arnhemtől nyugatra, az ellenállók<br />
elfogták a gépkocsin menekülő körzeti rendőrkapitányt. Jobb híján<br />
ideiglenesen az elmegyógyintézetbe zárták, azzal, hogy majd átadják<br />
az angoloknak, „mihelyt megérkeznek”.<br />
A földalatti csoportok azonban többnyire megőrizték hidegvérüket,<br />
és mindenütt kihasználták a zűrzavart, hogy megtegyék az előkészületeket<br />
a szövetséges haderők fogadására. Arnhemben Charles<br />
Labourchère, régi francia család negyvenkét éves leszármazottja, a<br />
hírszerző csoportban tevékenykedett, és nem adott hitelt mindenféle<br />
kósza hírnek. Hosszú órákon át ült az arnhemi <strong>híd</strong> közelében egy<br />
hivatali helyiség ablakában, és több társával figyelte a zevenaari<br />
23
Change language