messze volt a híd

jóllehet még kevesen tudták. Roberts katonái elfáradtak, fogytán volt
a benzinjük és a hadianyaguk. Így jártak Brian Horrocks tábornok
XXX. hadtestének maradék alakulatai is. Ezen a délutánon tehát az
a kíméletlen nyomás, amely északon visszaszorította, szétzilálta és
demoralizálta a németeket, hirtelen ellanyhult. Az antwerpeni baklövést
elkenték azzal, hogy az angolok „soraik rendezésére, üzemanyag
feltöltésére és pihenésre” állapodtak meg.
Horrocks tábornoknak, a XXX. hadtest tehetséges, mozgékony parancsnokának
eszébe sem jutott Antwerpen. * Akárcsak Montgomery
tábornagy, a 21. angol hadseregcsoport parancsnoka, ő is egy másik
célra összpontosította a figyelmét: hogyan lehetne átkelni a Rajnán
és a lehető leggyorsabban befejezni a háborút? Alig néhány órával
korábban Montgomery, fellelkesülve hadseregeinek lendületén és
villámgyors előretörésén, a következőket táviratozta Dwight D.
Eisenhower tábornok főparancsnoknak: „Egy Berlin ellen irányuló
valóban nagy erejű támadás minden valószínűség szerint el is jutna
a célig, és véget vetne a háborúnak.”
Londonban őfelsége, Hollandia hercege megbeszélést folytatott
Vilma királynővel, majd fölhívta Kanadában élő feleségét,
Julianna trónörökösnőt. Sürgette, repüljön haladéktalanul
Angliába, s készüljön, hogy mihelyt Hollandia fölszabadul, hazatérnek.
Végéhez közeledik hosszú száműzetésük. A felszabadulás
minden percben várható. Készen kell állniuk. Bernát herceg mégis
nyugtalan volt.
A holland ellenállási mozgalom jelentései az utóbbi hetvenkét
órában ismételten hangoztatták, hogy a németek fejvesztetten menekülnek,
és megerősítették, hogy a szeptember 2-án megkezdődött
kivonulás folytatódik. Most azonban, 5-én, a földalatti mozgalom vezetői
arról számoltak be Bernát hercegnek, hogy bár a visszavonulás
szervezetlen, szemmel láthatóan lassult. Bernát herceg az emigráns
* Emlékirataiban Horrocks őszinte magyarázatot ad. „Mentségemre szolgáljon,
hogy csakis a Rajna érdekelt. Minden egyéb mellékesnek tetszett. Eszembe sem jutott,
hogy a Scheldét elaknásítják, és nem használhatjuk majd Antwerpent, amíg a csatornát
nem aknátlanítjuk, a németeket pedig ki nem füstöljük mindkét partról …Napóleon
kétségtelenül fölismerte volna mindezt, Horrocks azonban nem.” Készségesen megvallja
azt is, hogy kevés ellenállástól kellett tartania, „és még volt járművenként száz
mérföldre való benzinünk és egynapi készleteket is összeszedhettünk volna”. Persze
„a kockázat jelentős lett volna”, de „meggyőződésem, ha vállaljuk, és habozás nélkül
folytatjuk előnyomulásunkat, ahelyett hogy megállunk Brüsszelben, meglehet, másként
fordul az európai háború”.
51