messze volt a híd

holland kormány miniszterelnökével is tanácskozott. Gerbrandy
zavarban volt. Szeptember 3-i rádióbeszédét nyilvánvalóan elsiette.
A szövetséges csapatok akkor még szinte bizonyosan nem lépték át
a holland határt. A herceg és a miniszterelnök töprengtek, vajon mi
lehet ennek az oka. Miért nem mozdulnak az angolok? A földalatti
mozgalom jelentései semmi kétséget sem hagytak afelől, hogy
Hollandiában válságos a helyzet.
Noha Bernát nem sokat értett katonai ügyekhez, és tanácsadóira
kellett hagyatkoznia, mégis elképedten szemlélte az eseményeket. *
Ha a németek még mindig nem rendezték soraikat, márpedig az
ellenállási mozgalom vezetői ezt állították, „néhány harckocsival
végrehajtott támadás órákon belül” felszabadíthatná az országot
– de hát akkor miért nem folytatják előnyomulásukat az angolok?
Meglehet, Montgomery nem hisz a holland ellenállás jelentéseinek,
mert amatőr vagy megbízhatatlan helyzetmegítéléseknek
tartja. Bernát mással nem magyarázhatta a késlekedést. Miért
haboznak az angolok, ahelyett, hogy haladéktalanul átlépnék a határt?
Noha állandó kapcsolatot tartott követeivel, továbbá Anthony
Biddle-lel, az Egyesült Államok utazó nagykövetével és Bedell
Smith tábornokkal, Eisenhower vezérkari főnökével, ezért tudta,
hogy pillanatnyilag a front teljes mozgásban van, és a helyzet
szinte óráról órára változik, Bernát úgy döntött, első kézből kell
értesüléseket szerezni. Elhatározta, engedélyt kér a SHAEF-től,
hogy Belgiumba repülhessen, és minél előbb személyesen kereshesse
fel Montgomery tábornagyot. Tökéletesen megbízott a
szövetséges főparancsnokságban, mindenekelőtt Montgomeryben.
Mégis úgy gondolta, neki is tudnia kell, ha valami hiba csúszott
a számításba.
* A fiatal herceg, jóllehet a királynő a hollandiai fegyveres erők főparancsnokának
nevezte ki, leplezetlenül beszél e sorok írójával katonai múltjáról. „Semmiféle harcászati
tapasztalatom nem volt – közölte –, csupán a háború előtt végeztem el egy tanfolyamot a
katonai főiskolán. Később Angliában több tanfolyamot hallgattam, de katonai ismereteimre
túlnyomórészt gyakorlati alapon tettem szert: olvastam, és tisztjeimmel megvitattam
a helyzetet. Soha nem tekintettem azonban magam eléggé tapasztaltnak, hogy taktikai
kérdésekben döntsek. Kiválóan képzett vezérkaromra hagyatkoztam.” Bernát herceg
mégis igen komolyan vette tisztét. 1944-ben vezetett igen részletes naplójában, amelyet
előzékenyen rendelkezésemre bocsátott, parányi betűivel szinte percről percre feljegyzett
minden mozzanatot, telefonbeszélgetéseket, katonai konferenciákat, hivatalos ügyintézéseit.
Ebben az időszakban – feljegyzései alapján számítva – becslésem szerint átlagosan
napi tizenhat órát dolgozott.
52