messze volt a híd

is, s így nemcsak a nyugati arcvonal főparancsnoka, hanem egyben
a B. hadseregcsoport parancsnoka is lett. De bármennyire rátermett
volt is Model, a helyzet már olyan súlyossá vált, hogy senki sem
birkózott volna meg vele.
A B. hadseregcsoport ezekben a napokban a puszta létéért harcolt,
nagyjából a belga tengerpart és a francia–luxemburgi határ között
húzódó frontvonalon. Az ugyancsak Model parancsnoksága alá
tartozó, ettől a vonaltól Svájc déli határáig állomásozó, Blaskowitz
tábornok vezényletére bízott G. hadseregcsoportot ekkor már elveszettnek
tekintették. Amikor Blaskowitz megtudta, hogy augusztus
15-én megtörtént a szövetségesek második inváziója, és francia meg
amerikai csapatok szálltak partra Marseille térségében, nagy sietve
elindította hadseregcsoportját Dél-Franciaországból. Ezek a csapatok
most a szövetséges erők szüntelen nyomására teljes zűrzavar közepette
vonultak vissza a német határ felé.
Model felbomló északi arcvonala mentén, ott, ahol a szövetséges
páncélos erők hetvenöt mérföld szélességben áttörtek, megnyílt és
védelem nélkül maradt a Belgiumból Hollandiába, onnan pedig a
Németország sebezhető északnyugati határán át vezető út. Ahol a
holland–német határon, Keleve városkánál véget értek a Németország
határa mentén Svájctól húzódó erődítésláncok, a Hollandiába
benyomuló szövetséges erők megkerülhették a Siegfried-vonalat.
Úgy látszott, ha a szövetségesek Hitler Westwall-ja északi csücskét
megkerülik, és átkelnek a Rajnán, behatolhatnak a Ruhr-vidékre, a
Birodalom iparának szívébe, és ez a hadművelet Németország teljes
összeomlásához vezethet.
Model hetvenkét órán belül kétszer is erősítésekért könyörgött
Hitlernek. A résben rekedt egységeinek helyzete áttekinthetetlenné
vált. Helyre kellett állítani a rendet, a rést pedig el kellett rekeszteni.
Model szeptember 4-én hajnalban küldött jelentésében figyelmeztette
a Führert, hogy helyzete válságos, és ha nem kap „legalább
huszonöt pihent hadosztályt, valamint öt-hat páncéloshadosztály tartalékot”,
az arcvonal összeomolhat, és megnyílik „az út Északnyugat-
Németországba”.
Model legfőbb gondja az volt, hogy az angolok bevonultak
Antwerpenbe. Nem tudta, vajon a város óriási – Európa második
legnagyobb – kikötőjét érintetlenül foglalták-e el, vagy szétrombolta
a német helyőrség. Nem maga a szárazföld mélyén álló Antwerpen
36