messze volt a híd

Studentnek is. A nagyra törő tiszt azóta is íróasztalánál szervezte
a légideszantegységek kiképzését, elit egységeit pedig közönséges
gyalogságként vetették harcba. E kritikus szeptember 4-én, pontosan
délután 3 órakor, Student elképesztően hirtelen jelent meg ismét az
események sűrűjében. Alfred Jodl vezérezredes, Hitler hadműveleti
főnöke, telefonon utasította, hogy haladéktalanul szervezzen meg egy
hadsereget, amelynek a Führer az „1. ejtőernyős-hadsereg” nevet adományozta.
Az elképedt Student, miközben Jodlt hallgatta, arra gondolt,
hogy „ez bizony hangzatos név egy nem létező alakulatnak”.
Student katonái Németországban szétszórva állomásoztak, s eltekintve
néhány harcedzett, kiválóan felfegyverzett egységtől, csupán
kiképzőfegyverekkel felszerelt zöldfülű újoncok voltak. Tízezerre
rúgó hadserege szinte semmiféle szállítóeszközzel, páncéloserővel
vagy tüzérséggel sem rendelkezett. Studentnak még vezérkari főnöke
sem volt.
Jodl mégis azt magyarázta neki, hogy csapataira sürgősen szükség
van a nyugati arcvonalon. El kell rekeszteniük az Antwerpen és a
Liège-Maastricht térség közötti „óriási rést”, és „az Albert-csatorna
mentén kell kiépíteniük védelmi vonalukat”. Student parancsot kapott,
hogy a lehető leggyorsabban irányítsa csapatait Hollandiába és
Belgiumba. Fegyvereiket és felszerelésüket „rendeltetési helyükön”
kapják majd meg. Ejtőernyősein kívül még két hadosztályt osztottak
be újonnan állított „hadseregébe”. Student hamarosan rádöbbent, hogy
az egyik, a 719. hadosztály, „a holland tengerpart mentén állomásozó
idős katonákból állott, akik még életükben nem húzták meg a ravaszt”.
Még rosszabb volt a másik, a 176. hadosztály. „Félrokkantakból
és lábadozókból állott, akiket az egyszerűség kedvéért betegségük
szerint osztottak zászlóaljakba.” A gyomorbántalmakban szenvedők
számára még diétás konyhákat is rendszeresítettek. Ezeken kívül a
Hollandiában és Belgiumban szétugrasztott egyéb erők összeterelt
katonáit is hozzácsapták Student hadseregéhez – Luftwaffe-csapatokat,
tengerészeket, légelhárító tüzéreket –, s végül huszonöt harckocsit is
kiutaltak neki. Student, aki az ejtőernyős-hadviselés és a tökéletesen
képzett légideszant-rohamcsapatok szakértője volt, „nagyszabású és
hajmeresztő rögtönzésnek” ítélte szedett-vedett hadseregét. Végre
azonban ismét bekapcsolódott a háborúba.
Estig nem mozdult el a telefon és a távírógép mellől: számba vette
és útnak indította egységeit. Úgy becsülte, legalább négy napba telik,
31