messze volt a híd

Miután minden oldalról megvizsgálta a helyzetet, s berajzolta a
térképre a szövetségesek valamennyi elképzelhető lépését, mérlegelte
az összes lehetőséget, felfigyelt arra, hogy Patton Saar-vidék
felé törő hadserege folytatja a leghevesebb támadó-hadműveleteket.
Északon észrevehetően csökkent az angol–amerikai nyomás. Von
Rundstedt úgy vélte, ebben a térségben valamiféle pangást, mármár
szünetet sikerült felfedeznie a hadmozdulatokban. Blumentritt
visszaemlékezései szerint ezután Montgomery arcvonalát kezdte
tanulmányozni, és figyelmét az Antwerpen körüli helyzetre összpontosította.
Kíváncsiságát felkeltették azok a jelentések, melyek
szerint az angolok már harminchat órája nem indítottak támadást a
várostól északra, s nem vágták el a Dél-Beveland-félszigetet sem.
Antwerpen óriási kikötője nyilvánvalóan megoldaná a szövetségesek
utánpótlási gondjait. De a kikötőt nem használhatják, amíg az
odavezető negyvenöt mérföldes torkolat mindkét partja német kézen
van. A tábornagy nem kételkedett, hogy valóban csökkent a nyomás,
a szövetséges erők előnyomulása határozottan lassult, főként
Montgomery szakaszán.
Von Rundstedt pályafutása során behatóan tanulmányozta az
angol katonai taktikát – de balszerencséjére módja nyílott arra is,
hogy a közelből figyelhesse az amerikai hadviselést. Úgy látta,
az amerikaiak nagyobb képzelőerővel, merészebben vetik harcba
páncélosegységeiket, az angoloknak viszont a gyalogsága kiváló. De
a siker itt is, ott is a parancsnokokon állt. Von Rundstedt sokkal veszélyesebb
ellenfélnek vélte Pattont, mint Montgomeryt. Blumentritt
szerint Montgomery tábornagyot „óvatos, a szokásokhoz mereven
ragaszkodó, módszeres” katonaként jellemezte. A tábornagy most
Montgomery késlekedésének jelentőségét mérlegelte. Mivel a La
Manche menti többi kikötő még német kézen volt, úgy ítélte, hogy
Antwerpen elengedhetetlen Eisenhower további előnyomulásához.
De hát akkor miért nem mozdul Montgomery már harminchat órája, s
miért nem biztosítja magának Európa második legnagyobb kikötőjét?
Csupán egyetlen magyarázat kínálkozott: még nem készült fel a támadás
folytatására. Von Rundstedt bizonyosra vette, hogy Montgomery
ezúttal sem fog eltérni a sablontól. Az angolok nem indítanak támadást,
amíg az aggályoskodó, részleteken rágódó Montgomery
nem készült fel teljesen, és nem halmozott fel kellő utánpótlást.
A válasz tehát, következtette a tábornagy, hogy az angolok túlságosan
47