93 Mezõörményesi udvarbírák XVII. századi levelezése - EPA

egy korábbi, sövényfalú udvarház helyén a fejedelem egy új, tágasabb és igényesebb
épületegyüttes kiépítéséhez kezdett. Az építkezések nagyobb része 1639–
1641 között lezajlott, majd az 1640-es évek végén rövid ideig folytatódtak. Örményes
az uradalom központjaként egyben az udvarbíró székhelye is lett. A fejedelmi
tulajdonlás idejébõl négy udvarbíró neve ismert: Zemplényi István, Láczai János,
Alvinczi Pál és Bojér István. Közel lévén Besztercéhez, az udvarbírók folyamatos
kapcsolatban álltak a városi tanáccsal, és a fejedelem is rendszeresen utasította a
beszterceieket különbözõ kézmûves és iparos munkák elvégzésére a szomszédos
Örményesen. Hasonló kapcsolat lehetett a szintén nem túl távoli Szászrégennel és
Marosvásárhellyel. Ez a viszony azonban néhány szórványos említéstõl eltekintve
szinte teljesen homályban marad. Az eltérés okai minden bizonnyal abban is keresendõk,
hogy sem Marosvásárhely, sem Szászrégen nem volt gazdaságilag olyan
fejlett, mint Beszterce, ugyanakkor sokkal inkább a besztercei levéltár egyedülálló
fennmaradása magyarázza a források megoszlásának ilyen mértékû egyenlõtlenségét.
10 Örményes esetében az alább közölt levelezésbõl nemcsak a fejedelmi udvarház
építésének menete és tervezõjének neve – Fundáló Mátyás Mester 11 – deríthetõ
ki, hanem az uradalom különféle belsõ ügyeibe is bepillantást nyerünk: a termékek
eladásától kezdve az uradalmi jobbágyok személyes problémáiig.
Mindemellett a fejedelmi és a fejedelemasszonyi udvar itineráriumát is tovább bõvítik.
Éppen ez utóbbi alapján vált nyilvánvalóvá, hogy több örményesi vonatkozású
levél keresendõ a Rákóczi–Aspremont-levéltárban is. Innen az udvarbírók által
Lorántffy Zsuzsannához írt, fõleg az uradalom gazdasági helyzetét és eseményeit
ismertetõ beszámolók kerültek elõ.
Mivel a források közlésével elsõdleges célom a fejedelmi udvarház felépítésének
és elsõ évtizedeinek bemutatása volt, a több mint száz levélbõl néhányat – fõleg
az Örményesen kelt, de az uradalmat nem érintõ témájú, egyes jobbágyok
ügyeit ismertetõ, illetve konkrét ügyekrõl nem szóló leveleket – csak regeszta formájában
szerepeltetem.
Az alább közlésre kerülõ leveleket jól kiegészíti a néhány, már régebben közölt
forrás. A jelen közlemény szempontjából legfontosabbak a Makkai László által
publikált örményesi számadások és összeírások. 12 Ezek a két Rákóczi György idejére
esvén egyrészt az uradalom gazdasági képéhez szolgálnak adalékkal, másrészt
az udvarházak leírásával bemutatják az épületek átépítés elõtti állapotát. Kifejezetten
az udvarházra vonatkozik a B. Nagy Margit által közölt és fel is dolgozott
13 XVIII. századi forráscsoport, melybõl az 1721. évi inventárium ismert teljes
egészében. 14 Ennek az a jelentõsége, hogy még a XVIII. századi erõteljes átalakítások
elõtt írja le az örményesi épületegyüttest.
Erdélyi viszonylatban sajnos csak Beszterce levéltára maradt meg olyan állapotban,
hogy részletesen lehet követni a város környékén zajló kora újkori építkezése-
10 A levéltár gazdagságát jól jelzi az anyagára építkezõ közlések és feldolgozások sorozata: BERGER,
1986.; BERGER, 1995.; KOVÁCS Zs., 2000., HORN–KREUTZER–SZABÓ, 2005.
11 Fundáló Mátyás mester I. Rákóczi György kiemelkedõ építésze lehetett. Munkássága egyértelmûen
követhetõ a gyulafehérvári fejedelmi palotánál és Sárospatakon. ld. KOVÁCS, 2000. 81–82.; DÉTSHY,
2002. 185.
12
MAKKAI, 1954. 558–598.
13 A feldolgozás: B. NAGY, 1970. 90.
14 B. NAGY, 1973. 282–291.
94