93 Mezõörményesi udvarbírák XVII. századi levelezése - EPA

commissióból, se kegyelmedre, sem penig én reám nehéz tekinteti ne legyen, mind
ahhoz való mûszert és szerszámot magával elhozzon. Úgy bocsássa penig kegyelmed,
hogy õ Nagysága minden okvetetlen ad diem 20 huius praesentis mensis itt
lészen. Itt penig sem pad, sem szék, sem széna nincsen. Ha peniglen fogyatkozást találnak
az dologban, az nehézség kegyelmedre lészen, nem én reám. Ezeken kívül,
értvén kegyelmed az õ Nagysága ide jövetelét, az õ Nagysága tekintetiért kegyelmedet
kérem, hogy pénzünkért az kegyelmetek Városában vegyen az õ Nagysága
konyhájára az mi kévántatik illendõképpen, az mikor emberemet bocsátom. Mostan
peniglen kegyelmed latigul [?] küldjön mindenfélét tíz-tíz pénz árát, úgymint retket,
vereshagymát, petrezselymet. Ha valami szép tavalyi sós káposztát találtathatna kegyelmed,
énnekem adja értésemre, mely az õ Nagysága asztalára illendõ volna, mint
jóakaró szomszéd Uramnak megszolgálok. Egyebet is, úgymint körtvélyt, meggyet
és egyéb gyümölcstálban illendõt szerezzen. In his Circumspecta[m] Vestra[m]
Prude[ntiam] bene valere ex opto. Datu[m] ex Eörmenÿes 7 die Julii, An[no] 1638.
Prude[nti] et Circumspe[ctae] D ni V rae Servire paratus: Stepanus Zemleni, 17 Provisor
Eormeniesien[sis] mpria.
Címzés: Generoso, Prudenti ac Circumspecto D[omi]no D[omi]no Andreae Wegh 18
judici primar[io] Regiae Civit[a]tis Bisztricien[sis] etc. D[omi]no D[omi]no atq[ue]
Vicino honorandissimo.
2.
Zemplényi István Végh András besztercei fõbírónak
Örményes, 1638. szeptember 3.
(B-lt. 456, 1638/253.)
A fejedelem egyik jobbágyát az örményesi uradalom területén megkárosították,
ezért Sulyok István egyik jobbágyát megfogták. Az udvarbíró kéri a besztercei tanácsot,
hogy az ügyet törvényesen, minél alaposabban vizsgálják ki, hogy sem a
fejedelem, sem a fõúr ne valljanak kárt.
Generose Prudens ac Circumspecte Domine, Salutem et meor[um] perpetuam
commendationem. Az Isten kegyelmedet minden idvességes és kívánta szerént
való jovaival áldja és látogassa.
Urunknak õ Nagyságának örményesi jószágában egy jobbágya vallott nyilvánsággal
való kárt, kiért gyanúképpen egyet az Sulyok Uram 19 jobbágyi közül meg is
17 Sárdi Zemplényi István volt az örményesi uradalom elsõ, név szerint ismert udvarbírája, aki többedmagával
levezette az elsõ összeírást, intézkedett az „örökölt” gabonák értékesítésérõl és az 1638-ban átvett
sövényfalú udvarház lakhatóvá tételérõl. Azonban az építkezéseket már csak utóda, Láczai János vezethette
le ebben a tisztben. Ld. MAKKAI, 1954. 560.; B-lt. 456, 1638/253; B-lt. 455, 1638/199. 1638. okt. 9-én
Láczai Jánost Zemplényi Istvánnal együtt említik, Láczait Zemplényi utódaként. MAKKAI, 1954. 560.
18 Végh András besztercei fõbíró, az 1630-as évektõl többször is õ volt a város vezetõje. Ld. az alábbi levelezést.
19 Sulyok István (Ádámos, 1605–1656), erdélyi fõúr, fejedelmi tanácsos, fõkomornyik (1647. márc. 16-tól
1655. febr. 8-ig. Mvh-lt. 264/4), Küküllõ vármegye fõispánja (Haller István mellett). (MOL P 635, Szilágyi
család levéltára, f.22–25.). (Arhivele Naţionale ale României Direcţia judeţeana Cluj, 324 fond familial
Béldi, c. 146, f.6–10.)
96