D-2012-Havelka Judit.pdf - pszichologia - Pécsi Tudományegyetem

1945) és látták be, hogy a háborúban bárki összeomolhat. 200-240 bevetésben töltött nap elegen-
dő ahhoz, hogy a legerősebb katonát is megtörje (Appel és Beebe, 1946).
Ebben a háborúban, mely körülbelül 52 millió ember életébe került, azonban nemcsak a
„hazáért” estek el. Minden háború velejárója az erőszak és sokszor a polgári lakosság szenvedé-
sei is elkerülhetetlenek, de ebben a háborúban a terror nem másodlagos jelenségként fordult elő.
Egész népcsoportok teljes megsemmisítésére való törekedés („Endlösung”) mellett
szisztematikus és szabályozott üldözése történt minden másképp gondolkodó embereknek. A
koncentrációs táborokból visszatért túlélők fájdalma és szomorúsága a háborút követő első
évtizedben mélységes hallgatásba merült. Nemcsak az utca embere nem beszélt erről, hanem
maguk a túlélők sem, és a társadalomtudósok – a pszichológusokat is beleértve – is hallgattak.
Csupán egy maréknyi kutató (Bettelheim, 1943, Tas, 1946, Cohen, 1952) – gyakran maguk is
túlélők – próbálták meg az üldözés és erőszak szörnyű következményeit leírni és megmagyarázni,
kétségtelenül azzal az indíttatással, hogy saját múltjukat meg tudják érteni. (Aarts, 1990).
Körülbelül a hatvanas évek vége körüli időszakban kezdtek el először komolyan
foglalkozni a koncentrációs táborokból visszatértek, majd pedig azok gyermekeinek az
ugyancsak rettenetesen súlyos pszichés problémáival. A „koncentrációs tábor szindrómát”, vagy
„túlélőszindrómát” Krystal és Niederland 1968-ban írták le (Krystal, Niederland 1968). 4 Ezek a
tünetek pedig (félelem, alvászavarok, emocionális blokád, affektusintolerancia, bűntudat,
depresszió, emlékezeti éskoncentrációs zavarok, pszichoszomatikus zavarok) nagyrészt
megegyeznek a mai DSM („Diagnostic and Statistical Manual of Menthal Disorders”) PTSD
szindrómájának a felsorolásával.
„Vietnam szindróma”
Az elismerés felé vezető úton jelentős állomás volt a vietnami háború. Az Egyesült Államokba
visszatérő háborús veteránokon hatalmas mennyiségben diagnosztizáltak súlyos pszichés zavaro-
kat. Ezek a tünetek R. J. Lifton és Ch. Shatan pszichiáterek vizsgálatai szerint megegyeztek a
Kardiner által két világháború közt leírt „háborús neurózis” tüneteivel (Lifton, 1973). A háborút
ellenző veteránok megszervezték úgynevezett „rap-csoportjaikat” mely csoportokon elhangzó ta-
núvallomások a háború által okozott maradandó pszichés sérülésekre irányították a közfigyelmet.
A veteránok nem hagyták, hogy megfeledkezzenek róluk. A veteránmozgalmak hatásának tudha-
tó be, hogy 1980-ban, a tudományos pszichológia történetében először a pszichés trauma jelleg-
zetes tünetegyüttese valódi diagnózissá változott, és felvételt nyert az Amerikai Pszichiátriai Tár-
4
Magyarországon a Virág Teréz által alapított Kút egyesület a nyolcvanas években kezdett el Holokauszt
kutatásokkal és a túlélők terápiás támogatásával foglalkozni és mélyinterjúkban Erős Ferenc és munkatársai
elemezték a második generáció identitását és családi miliőjét (Erős, 1985, 1989, 1992; Erős-Ehmann, 1996).
14