D-2012-Havelka Judit.pdf - pszichologia - Pécsi Tudományegyetem

ántalmazások hevessége, mértéke, gyakorisága) és a szubjektív aspektus (a megélt tehetetlenség
mértéke) ugyanolyan súllyal esik latba (Draijer,1988,1990). A nyolcvanas évek stresszkutatói
traumatikus eseményt egy olyan megrázó eseményként írták le, mely intenzív tehetetlenségérzést
kelt az átélő személyben, (ezt a faktort találták a legfontosabbnak annak megítélésében, hogy
mennyire súlyos egy helyzet a személy számára) létezésének folyamatosságából kiragadja s ezál-
tal megfosztja a jövő perspektívájától (Folkman és Lazarus, 1984).
Minél kevésbé kontrollálható a stresszhelyzet (ami a traumatikus eseményeknél jellemző)
annál könnyebben lép működésbe az emoció-irányultságú coping. Vagyis, ha az elviselhetetlen
realitást nem tudjuk megváltoztatni akkor megpróbáljuk érzéseinket, elképzeléseinket, sőt
érzékeléseinket olyan módon megváltoztatni, hogy az elviselhetőbbé váljon számunkra.
Pszichoanalitikus traumaelméletek
Breuer és Freud véleménye szerint a traumatikus eseményekre (= szexuális csábítás) adott elvi-
selhetetlen érzelmi reakciók olyan módosult tudatállapotot hoznak létre, mely azután hisztériás
tüneteket vált ki (Breuer és Freud, 1893). A trauma lényege az ijedtség, vagy bármely lereagálat-
lan kellemetlen affektus, mely „olyan erős ingertöbbletet hoz a lelki életbe, hogy lehetetlen a
szokásos módon elintézni, vagy feldolgozni, aminek eredményeképpen aztán tartós zavarok ke-
letkeznek az energiaüzemben” (Freud, 1986, 226.o., idézi Csuhai, 2005). Egy másik trauma-
koncepció szerint „inkompatibilitás alakul ki az ego és valamilyen neki bemutatott idea között”
(Breuer és Freud, 1893).
Később a háborús neurózisok kapcsán Freud egy második traumadefiníciót alkotott meg,
mely szerint azok az izgalmak írhatók le traumatikusként, melyek elég erőteljesek ahhoz, hogy a
lélek „védőernyőjét” áttörjék és ezáltal széles skálán zavart produkáljanak az organizmus ener-
giájának funkcionálásában. E második trauma koncepciónál a hangsúly a meglepetés faktoron, a
helyzet váratlanságán van (Freud, 1920). Freud háborús neurózisokkal kapcsolatos felfogása
nyomán egyes interpretációk abból indulnak ki, hogy a megbetegítő tényező nem önmagában a
traumatikus esemény, melyet különböző emberek különböző intenzitással élhetnek meg, hanem a
patológia magának az élménynek a struktúrájában rejlik. Traumatizáltnak lenni ugyanis azt jelen-
ti, hogy a személyt „megszállva tartják” az esemény képei (Freud,1919, Erős, 2007).
A traumatikus élmény meghatározásában fontos szerepet játszott Pierre Janet (1889) aki a hang-
súlyt a pathogenitás tekintetében az extrém erős emóciók, pl. erős félelem, vagy agresszió jelen-
létére helyezte. Minél erősebben vannak ezek az érzelmek jelen és/vagy minél hosszabb ideig
állnak fenn annál valószínűbb a traumatizáció. Janet azon az állásponton volt, hogy a traumás tü-
netek hajlamosak megbontani az önvédelem normális esetben integráltan működő összetett rend-
22