D-2012-Havelka Judit.pdf - pszichologia - Pécsi Tudományegyetem
D-2012-Havelka Judit.pdf - pszichologia - Pécsi Tudományegyetem
D-2012-Havelka Judit.pdf - pszichologia - Pécsi Tudományegyetem
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Újraátélés<br />
A traumatikus emlék felidéződése a trauma során átélt élménykomplexus egy az egyben való<br />
átélését eredményezheti, az ezzel járó szorongással, feszültséggel, diszfóriával, vagy beszűkült<br />
kognitív funkciókkal együtt, az egyén mintegy újra átéli a traumatizáló eseményt. Az újra átélés<br />
folyamata bekövetkezhet:<br />
a, inger által<br />
– a traumára emlékeztető szag, hang érzékelése, hasonló történés látványa akár a<br />
valóságban, akár pl. a tévében, a traumás eseménnyel megegyező szituációba kerülés stb.<br />
b, inger nélkül<br />
– rémálmok (az átélt trauma maga, vagy más, egyéb fenyegető tartalmú álmok)<br />
– hallucinációk (bármelyik szenzoros területen)<br />
– flashback (annak az átélése éber állapotban, hogy az esemény újra visszatér)<br />
– traumával kapcsolatos gondolati tartalmak spontán felbukkanása<br />
Herman <strong>Judit</strong> „emlékbetörésekről” beszél, amikor a traumatúlélők jóval a veszély<br />
elmúltával ugyanúgy átélik az eseményt, mintha az a jelenben történne velük. „Mintha a trauma<br />
pillanatában megállt volna az idő” (Herman, 1992, 55. o).<br />
A traumatúlélők nemcsak gondolataikban és álmaikban élik újra a trauma pillanatát,<br />
hanem cselekedeteikben is. Gyakran éreznek kényszeres késztetést, hogy a trauma pillanatát újra<br />
létrehozzák (akár változatlan, akár burkolt formában) néha azzal a fantáziával, hogy az esemény<br />
kimenetét megváltoztassák. Ezáltal sokszor további veszélyeknek teszik ki magukat.<br />
A traumatikus élmény ismételt betörését Freud „ismétlési kényszernek” nevezte és olyan<br />
próbálkozásnak értelmezte mellyel a személy próbálja saját irányítása alá vonni a traumatikus<br />
eseményt (Freud, 1914, Csuhai, 2003).<br />
Elkerülés<br />
A beteg gyakran elkerüli azokat a helyzeteket, melyek valamilyen módon emlékeztetik az elszen-<br />
vedett pszichotraumára. Az esetek többségében ugyanis nemcsak az emlék idéződik fel, hanem a<br />
hozzá csatlakozó affektív tünetegyüttes, a distressz a tehetetlenségérzéssel, a reménytelenség ér-<br />
zésével, a vegetatív tünetekkel. Egy traumát elszenvedett egyén igyekszik elkerülni a trauma<br />
helyszínét és az arra emlékeztető helyzeteket is. Megpróbálja kognitív síkon is elhárítani azokat a<br />
30