D-2012-Havelka Judit.pdf - pszichologia - Pécsi Tudományegyetem

Traumafeldolgozás
Az előző fejezetekből világosan kitetszik, hogy a pszichés trauma messzeható következmé-
nyekkel jár. Hogy a traumatikus állapotok mennyi szenvedéssel járnak, napjainkban egyre inkább
a figyelem fókuszába került, és természetesen ezáltal a pszichés trauma transzformálásának lehe-
tőségei is. A traumafeldolgozás azonban nem kis kihívást jelent a pszichoterápiával foglalkozó
szakemberek számára.
A traumatikus élmények feldolgozásával foglalkozó terapeuták rendszeresen ütköznek bi-
zonyos nehézségekbe PTSD szindrómában szenvedő pácienseiknél. Ezek a problémák több szin-
ten jelentkeznek a terápiás munkában.
Mint az előző fejezetből kitűnik traumaterápiát rendkívül megnehezíti, hogy traumát el-
szenvedett páciensek gyakorta nem képesek szavakba foglalni a velük történteket, a trauma
újraátélése teljes pszichikus dekompenzációhoz és újratraumatizálódáshoz vezethet, és sok eset-
ben akkor is ha kielégítő értelmezést nyert a páciens számára problémáinak oka, szenvedése nem
múlik el az intenzív és nem csökkenő fiziológiás reakciók miatt. Komoly nehézséget okoz az is,
hogy a terápiás kapcsolatban igen nehéz bizalmi helyzetet teremteni és erőteljes áttételes jelensé-
gek „robbantják szét” gyakorta a terápiás szövetséget.
A poszttraumás állapotok ezen sajátosságai napjainkban intenzív kutatások fókuszában
állnak, mely kutatások eredményei a modern traumaterápiákba egyre inkább beépülve azok spe-
cializálódásához vezettek, s egyre adekvátabb terápiás megoldások jöttek létre a traumaterápiák
területén.
Egy csupán beszélgetésből álló megközelítésnek kevés az esélye arra, hogy megkűzdjön a
traumatikus esemény pszichikus következményeivel. Megjegyzésre méltó tény ezzel szemben,
hogy a terápiás gyakorlat még napjainkban is a beszélgető-terápiákat használja legfőképpen. Itt
az a probléma, hogy a PTSD-től szenvedő páciens egy ilyen „beszélgető-terápia” ideje alatt
könnyen meg tudja akadályozni hogy aktiválódjanak azok a neuronális hálózatok ahol a
traumatikus emlék tárolódik. Ez logikus és érthető is ha figyelembe vesszük, hogy a traumatizált
személy a lehető legkevesebb ideig sem szeretné hogy a történtekre visszaemlékeztessék. Ennek
viszont az a hátrányos következménye, hogy a panaszok sem csökkennek. A szörnyű emlékképek
továbbra is folytatják a tudatba való betöréseket és a velük együtt járó félelmek sem alusznak ki.
Amikor egy traumát elszenvedett személy az eredeti traumaikus élmény bizonyos elemeivel (egy
szag, vagy érzés, vagy vizuális inger) szembetalálkozik, akkor ugyanazok a biológiai rendszerek
aktiválódnak, melyek a trauma pillanatában is aktívak voltak. A terápiás célkitűzéseket a követ-
kezőképpen fogalmazhatjuk meg:
44