D-2012-Havelka Judit.pdf - pszichologia - Pécsi Tudományegyetem

kat össze, akik sokkal szerencsétlenebbül jártak, mely által a saját szenvedés mértéke kisebbnek
tűnik (Scheppele és Bart, 1983). Az izoláció stratégiája már némileg irracionális jellegű kognitív
stratégia (pl. a veszély csak arra a helyre vonatkozik ahol a szerencsétlenség történt).
Akciós stratégiák
Sokkoló eseményt sok esetben a kontroll érzés növelését célozó cselekedetek követhetnek, mint
például a zár kicserélése a betörés után az ajtón, más, biztonságosabb környékre való elköltözés,
önvédelmi sport elsajátítása.
Nagyon fontos akciós stratégia az érzelmi támasz keresése másoknál. Azok akik élmé-
nyüket meg tudják másokkal osztani sokkal könnyebben képesek asszimilálni és integrálni az
eseményeket. Az összetartozási szükséglet veszélyhelyzetekben fokozódó érvényesülése a poszt-
traumás növekedés faktoraival is közvetlen kapcsolatba hozható (Kulcsár 2005). Taylor és mun-
katársai szembeállítottak egymással egy inkább a férfiakra jellemző támadási-menekülési (fight-
flight) stresszválaszt és egyfajta, inkább a nőket jellemző gondozó-oltalmazó (tending-
befriending) stressz választ. Kulcsár és Kökönyei (2004) párhuzamot találtak a gondozó-
oltalmazó stresszválasz és a stressz által indukált összetartozási szükséglet között és ennek a
frusztrációja és a funkcionális stressz betegségek között oki kapcsolatot feltételeztek, melyet a
stresszt követő izoláció, magány vagy cserbenhagyás hatásaiból vezettek le.
A poszt-traumás növekedés jelensége
Bár a traumatikus élmények alapvetően destruktív természetűek, mégis fontos megemlítenünk,
hogy azon pszichikus folyamatok melyek traumatikus esemény hatására kiváltódnak ugyanúgy
pozitív változásokat is létrehozhatnak. A leges-legtraumatizálóbb körülmények sem mindenkinél
vezetnek pszichés zavarokhoz (Rubonis és Bickman, 1991). A szenvedés pozitív változást is
hozhat az emberi életbe, a gondolat, hogy a szenvedésben a fejlődés lehetősége rejlik nagyon ré-
gi. Ezt az álláspontot megtalálhatjuk az ókori zsidóság vagy görögség bölcseinél, de a legtöbb
nagy világvallásnál is (Bowker, 1970, Kulcsár 2005).
Sok filozófiai irányzat és rengeteg író, költő, drámaíró munkájának középpontjában az em-
beri szenvedés értelmének és jelentőségének a keresése áll (Tedeschi és Calhoun, 1995).
Több huszadik századi klinikus az élet során felbukkanó krízisekről és traumákról úgy be-
szél, mint továbbfejlődési, növekedési lehetőségekről a személyiségfejlődésben (Caplan,1964,
Dohrenveld, 1978, Frankl, 1963, Maslow, 1971, Yalom, 1980). A legutóbbi időszakban ezt a
szemléletet az úgynevezett pozitív pszichológiai irányzat viszi tovább (Csikszentmihályi, 1990
20