D-2012-Havelka Judit.pdf - pszichologia - Pécsi Tudományegyetem

amit érez?
P.: Igen,….egy nagyon kellemetlen érzés…most is érzem…igen érzem..
T.: Aha… és mi az, amit pontosan érez most?
P.: A torkomban dobog a szívem… nem vicc, tényleg érzem hogy ott dobog…
T.: Teljesen világos… Valami mást is érez ezen kívül?
P.: A lábamban furcsa gyengeséget… mintha el akarnék ájulni…
T.: Igen… szokták azt is mondani, hogy „ földbe gyökerezik a lábam… valami ilyesmi
P.: Ha már így beszélgetünk róla,… inkább egy olyan érzés, … úgy mondanám inkább,
hogy „ villámsújtott érzés…
Az a furcsa, hogy miközben beszéltem róla, szinte el is múlt majdnem az érzés… 8
Ez a folyamat tulajdonképpen a nem feldolgozott szenzomotoros reakciók megfigyelésé-
nek az elsajátítása, mely reakciók – főként védekező reakciók és egy magas arousalszint meg-
nyilvánulásai –, a traumatikus esemény pillanatában aktív állapotban voltak. Ez a fajta, alulról-
felfelé irányuló munkamód ugyan önmagában nem oldja meg a trauma feldolgozását, de ha a pá-
ciens – a terapeuta által irányítva –, miközben figyelemmel követi felbukkanó szenzomotoros él-
ményeit s közben tudatosan visszatartja interpretáló gondolkodását és érzelmeit, akkor a
szenzomotoros élmény asszimilálódni lesz képes. A belső állapot tudatos követése – ellentétben
annak elnyomásával – vezérfonal lehet a továbbiakban a cselekvésben, amely így a jelenlegi
helyzet elvárásainak megfelelő, adaptív válaszokhoz vezet majd. (Odgen és Milton, 2002).
A tudatosság a testi szenzációkat illetően új lehetőségeket nyithat a problémák megoldá-
sában, mivel lehetővé teszi, hogy ne egy reflektív, hanem egy másfajta, adaptív módon legyünk
képesek reagálni.. „A tudatosság – írja Damasio (Damasino 1999, 258. o. idézi Havelka, 2008)
kapcsolatot teremt az automatikus reguláció világa és az imaginációk világa között, és lehetősé-
get teremt arra, hogy különböző modalitások – úgymint gondolatok, érzelmek és testi szenzációk
– képzetei egymással kombinálódva a szituációknak egy új képét alkothassák meg, amely eddig
még nem létezett.”
Főként a korai traumatizációt szenvedett páciensek eseteinél javasolt a Janet-Horowitz-Van
Der Hart-Herman neveikhez fűződő háromszakaszos traumaterápiás megközelítés.
Ez a terápia elsőként stabilizációból és szimptómaredukcióból, majd a traumatikus élménnyel va-
ló konfrontációból, végezetül pedig mindezeknek a páciens életvitelébe való integrációjából áll.
Súlyos koragyermekkori traumák esetén a hangsúly a stabilizáción és szimptómaredukción van
amit a legkülönfélébb terápiás irányzatokból (analitikus, hypnotherápiás, testi irányultságú,vagy
8 Ez a beszélgetésrészlet megjelent a Pszichoterápia 2008, 07, 4. számában.
46