D-2012-Havelka Judit.pdf - pszichologia - Pécsi Tudományegyetem

More documents

Recommendations

Info

De milyen esemény esik az „átlagos” emberi tapasztaláson kívül? Hogyan lehet ezt eldön- teni? És főleg kinek az átlagos tapasztalásán esik kívül? Mert ami az egyik embernek átlagos esemény (pl. vérző emberi test látványa egy mentősnek) az valaki másnak rendkívül sokkoló lehet. Nem minden megrázó esemény feltétlenül traumatikus a bevonódott személyek számára. Valami félresiklik azokban az esetekben mikor a megrázó esemény traumatikussá válik az átélő számára és ez állandósul akkor ha nem sikerül ezt az eseményt a személyes élettörténetbe integrálni. Ahhoz, hogy ezt a félresiklást meg tudjuk ragadni először nézzük meg, hogyan dolgozzunk fel normális élményeket. A normális élmények asszimilációja és integrációja „...az emlékezés...voltaképpen nem más, mint egy történet elmondásának aktusa...” Pierre Janet Az emlékezet egy aktív folyamat. Az emberi agy folyamatosan újrarendszerezi a beérkezett információkat és a régebbi információkhoz igazítja azokat (Piaget 1962, Minsky 1980, Calvin 1990, Siegel, 1999). Az emlékek tehát az eseményeknek nem pontos visszatükrözései, hanem azok átalakítása történetekké melyek azután koherens „narratívumot” követnek a világról való egyéb tapasztalatainkkal harmonizálva, ahogyan azt magunknak megfogalmazzuk, vagy másoknak elmeséljük. Pierre Janet a „személyes történet újraírásáról” beszél (Janet, 1919,1929). Egy esemény sikeres integrációja két különböző fajta aktivitáson alapul: sikeres adaptív működésen az eseményt illetően, majd az esemény szavak segítségével történő autobiográfikus átírásán. Az új élmény felvétele a fennálló emlékezeti rendszerbe annak megváltozását eredményezi, vagyis a korábbi élmények újraértékelődnek, és a fennálló sémák megváltoznak. Ezzel a záróaktussal („liqudation”) fejeződik be a sikeres integráció, melyet megnyugvás és siker érzései kísérnek (Janet, 1904, 1909, 1919, van der Kolk és van der Hart, 1989). A „megrázó” élmények asszimilációja és integrációja A megrázó élmények integrációja már nehezebben történik, mivel ezekben a helyzetekben adap- tív működés nem lehetséges. Ehelyett az ember erős tehetetlenséget élhet át. Siker érzéséről szó sem lehet, mégis az integrációs folyamatnak nyugvópontra kell jutnia, valamilyen formáját a nyugalomnak meg kell próbálni elérni. Egy ilyen esemény történetének a személyes történetbe 18
való beírása igen nagy kihívást jelent és sokszor saját erejéből az ember nem is képes rá. Ilyenkor beszélünk traumatizációról (Janet, 1935). A megrázó élményeknek kitett felnőtt emberek sok esetben ahelyett, hogy teljes tehetet- lenséget kelljen megélniük megpróbálnak egy olyan módon hozzáállni a történtekhez, hogy lehe- tőség maradjon a pozitív önértékelésük megőrzésére az élmény személyes élettörténetükbe való integráláskor. Ezek a helyzetek két különböző feldolgozási formához vezethetnek. Az egyik egy problémamegoldására irányuló, akciós irányultságú „coping”, a másik pedig az emóciószabályo- zásra irányuló „coping”. E második fajta reakció alá sorolhatók be a különböző, kognitív túlélési stratégiák (Folkman, 1984, Folkman és Lazarus, 1985). Kognitív stratégiák Sikeres kognitív stratégiák alkalmazása abban segíti a megrázó eseményt átélt személyeket, hogy tovább tudjanak lépni a történteken a tehetetlenség érzetének minimalizálásával és a fennálló kognitív sémáik lehető legkisebb megváltoztatásával. Ha valaki erőszakos cselekmény áldozatává vált nehezen tudja visszaállítani a saját sérthetetlenségébe, önértékelésébe, a világ igazságos- ságába és az élet értelmébe vetett hitét. Más szóval azokat a legfontosabb belső sémákat tudja nehezen helyreállítani, melyek eddig mint alapvető értékek a saját létét igazgatták (Bulman és Wortman, 1977, Janoff -Bulman, 1882, 1985, Tennen, Afflax és Gershman, 1986). Nagyon fontos ebben a helyzetben a jelentésadás, az esemény okának a megfejtése: „Miért pont velem törté- nik ilyesmi?” Sokszor nem is annyira a válasz tartalma fontos, mint a tény, hogy egyáltalán egy ilyen válasz létezik. Kísérletek bizonyítják, hogy azok, akik valamilyen okot voltak képesek ta- lálni az őket ért szerencsétlenség „miért?”-jére, jobban fel tudták dolgozni az eseményt (Taylor, Lichtman és Wood, 1983,1984). Valójában itt a kontroll érzetének megtartásáról van szó a teljes tehetetlenség átélése helyett. Egy speciális esete az effajta magyarázatoknak az önvád. Sok esetben a megerőszakolások, vagy más erőszakos cselekedetek áldozatai úgy vélik, hogy a velük tör- téntekért saját maguk a felelősek, valamit rosszul csináltak, vagy „túlságosan kihívóan viselked- tek” (Janoff-Bullmann, 1985, Tennen és munkatársai, 1986). Az egyik lehetséges funkciója az önvádnak, hogy mintegy „biztosítja” a túlélőt afelől, hogy az esemény többé nem fog megtörtén- ni, hiszen legközelebb másként fog viselkedni. Nagy különbség van aközött, hogy valaki a saját viselkedését, vagy a saját személyét tartja hibásnak. Terápiás szempontból az első hozzáállás sokkal kedvezőbb kilátásokkal kecsegtet, míg a második igen gyakran depresszió kialakulásához vezet (Janoff-Bullman,1985). Egy másfajta kognitív stratégia a saját élmény összevetése máso- kéval. Ezekben az esetekben az összehasonlítás „lefelé” történik, olyanokkal hasonlítjuk magun- 19
Page 1 and 2: Havelka Judit A transzgenerációs
Page 3 and 4: Bevezetés A pszichotraumával napj
Page 5 and 6: Janet, Horowitz, Van Der Hart, Herm
Page 7 and 8: Köszönetnyilvánítás Ezúton sz
Page 9 and 10: A pszichés trauma sajátos dialekt
Page 11 and 12: „Pre-hisztéria” Szomatikus tra
Page 13 and 14: Pierre Janet ezzel szemben kitartot
Page 15 and 16: saság diagnosztikai kézikönyvéb
Page 17: A traumatikus élmény A „traumat
Page 21 and 22: Cowen és Kilmer, 2002, Seligman é
Page 23 and 24: szerét, leválni forrásukról és
Page 25 and 26: tív sémákba. Ezért ismétlések
Page 27 and 28: A tigris gyorsabb és utoléri. A k
Page 29 and 30: A poszttraumatikus szindróma klini
Page 31 and 32: gondolatokat, amelyek kapcsolódnak
Page 33 and 34: - robbanékony, vagy nagyon gátolt
Page 35 and 36: McCann és Pearlman (1990) szerint
Page 37 and 38: Trauma és neurobiológia A trauma
Page 39 and 40: A veszélyérzet megváltozása A f
Page 41 and 42: felülbírálja és normális kör
Page 43 and 44: ilyen technika, az EMDR („Eye Mov
Page 45 and 46: - A múlt feldolgozása anélkül,
Page 47 and 48: kognitív-viselkedésterápiás ir
Page 49 and 50: Sok terápiás metódus létezik a
Page 51 and 52: PTSD tünetegyüttest Szandránál,
Page 53 and 54: Sz: Nem is tudom szinte már felid
Page 55 and 56: Anamnézis Jos félévvel édesanyj
Page 57 and 58: A pozitív kogníció(PC) megkeres
Page 59 and 60: T: Gondolj a gombócra megint, és
Page 61 and 62: T: Szóval még nem teljesen tudod
Page 63 and 64: T: Tehát te pontosan azt csinálta
Page 65 and 66: Önsorsrontó, acting-out-os viselk
Page 67 and 68: A kötődési rendszer Trauma és k
Page 69 and 70:
Hogy a szülő biztonságos kötőd
Page 71 and 72:
galmas adaptív rendszert képezné
Page 73 and 74:
négy családi kapcsolati mintázat
Page 75 and 76:
lők számára a Holokauszt után s
Page 77 and 78:
Az osztatlan tudat A PRI elméleté
Page 79 and 80:
tudatba való betörésétől. Enne
Page 81 and 82:
A primer védekező mechanizmus egy
Page 83 and 84:
A szükségletek tagadása védekez
Page 85 and 86:
keny a veszély legkisebb jeleinek
Page 87 and 88:
Családterápiás esetismertetés 2
Page 89 and 90:
T: Hogyan bukott el? Miben? Mi az,
Page 91 and 92:
T: De egyszer úgyis megtörténik,
Page 93 and 94:
L: Ha lenne miért... T: Ha lenne v
Page 95:
ugyanúgy semmi eredménye nem lenn
Page 98 and 99:
Erik nem tudhatta meggyőzni Nellit
Page 100 and 101:
A vizsgálat célja A vizsgálat C
Page 102 and 103:
teszt, a fordítók kiválasztása
Page 104 and 105:
A vizsgálati minta Kérésünk sze
Page 106 and 107:
3, ábra: A PTSD tünetek és a PRI
Page 108 and 109:
diagramja. 7, ábra. A PTSD tünete
Page 110 and 111:
A két védekező mechanizmus hason
Page 112 and 113:
Összegzés és kitekintés Disszer
Page 114 and 115:
ez az új épület szebb lesz mint
Page 116 and 117:
Békés V. A. ( 2008): A trauma rep
Page 118 and 119:
Danieli, Y. (1988c): Treating survi
Page 120 and 121:
Frank, A. W. (1995).: A sebzett mes
Page 122 and 123:
Hinde, R. A., Stevenson-Hinde, J.(1
Page 124 and 125:
kuma. Kovács, G., Péter, L., Kov
Page 126 and 127:
McEwen, B. (1999): Development of t
Page 128 and 129:
Rauch, S. L., van der Kolk, B. A.,
Page 130 and 131:
Taylor, S.E., Wood, J.W., Lichtman,
Page 132 and 133:
1. melléklet 132
Page 134 and 135:
2. melléklet: A magyarra fordítot
Page 136 and 137:
3. melléklet: Magyarról hollandra
Page 138 and 139:
29. Ik heb geen ( niet veel) goede
Page 140 and 141:
2. Mijn vrienden denken, dat ik een
Page 142 and 143:
47. soms raak ik in paniek. 48. Ik
Page 144 and 145:
Reliability Statistics Cronbach's A
Page 146 and 147:
Page 148 and 149:
Page 150 and 151:
Page 152 and 153:
Page 154 and 155:
Chronbach Alfa vizsgálat a PTSD k
Page 156 and 157:
PDS10_1 Elkerülés 1,14 1,073 77 P
Page 158 and 159:
Page 160 and 161:
Reliability Statistics Reliability
Page 162 and 163:
Röviden: Pontozza az összevont mo
Page 164 and 165:
Valid Valid Valid Valid nem Frequen
show all

D-2012-Havelka Judit.pdf - pszichologia - Pécsi Tudományegyetem

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?