D-2012-Havelka Judit.pdf - pszichologia - Pécsi Tudományegyetem

9, Bodyscan. Megvizsgáljuk, hogy van-e még valahol feszültség a testben akkor ha a „cél-kép”-re
és a hozzá tartozó negatív kognícióra gondol kliensünk. Ha szükséges, akkor ezzel még tovább
dolgozunk.
10, Jövő templet (szükség esetén). Egy jövőbeli képet arról a helyzetről melyet elkerülni
igyekszik kliensünk (pl. fóbiás eseteknél) összekapcsolunk egy standard pozitív kognícióval („el
tudom viselni a dolgot”) Majd szemmozgásokat provokálunk és addig ismételjük a procedúrát
míg a pozitív kogníció a lehető legmagasabb értéket el nem éri (VoC = 6-7).
11, Lezárás. Az ülés eredményeinek pozitív összefoglalása, hogy ily módon megerősítést kapjon
kliensünk az előrehaladásról.
A fentieket egy esettel szeretném illusztrálni. 9
Esetismertetés
EMDR -el történő traumafeldolgozás, egyszeri trauma hatására kialakult PTS-nél
„Szandra” 10 alkalmazottként dolgozott egy szoláriumban, rendszerint egyedül szolgálva ki a
vendégeket. Egy este nagydarab férfi rontott be maszkkal a fején és pisztolyt szegezett Szandra
fejének. Üvöltve utasította, hogy nyissa ki a pénztárgépet, majd miután ő ezt megtette durván a
földre lökte és belerúgott. Felmarkolva az aznapi bevételt még egyszer odalépett hozzá és ráfogta
homlokára az élesre töltött revolvert. Szandra nem tudott uralkodni magán és a félelemtől
bevizelt. Érezte ahogyan a tócsa nő alatta de nem mert mozdulni. „Micsoda undorító állat vagy
te....” mondta a támadó, majd nekilökte a falnak támasztott virágállványnak, ami nagy
csörömpöléssel összedőlt. Talán ettől a hangtól riadt meg, mert ekkor sarkon fordult és elhagyta a
helyiséget.
Szandra sokáig nem tudott megmozdulni, csak kb. fél óra elmúltával lett képes arra, hogy
rendőri segítséget hívjon.
A sebesülései nem bizonyultak súlyosnak, de a támadás utáni napokban többször rátörtek
képek az eseménnyel kapcsolatban. (flashback) Az üzletbe nem mert visszamenni, beteget jelen-
tett és nem ment dolgozni hetekig. Ijedőssé vált, este nem mert többé az utcán közlekedni, a vá-
rosrészt ahol az üzlet állt pedig nappal is kerülte amennyire csak tudta. Alig tudott aludni, s ha el
is aludt szörnyűséges rémálmok kínozták. Néhány hét elteltével a tünetek nem csökkentek, ha-
nem úgy tűnt, mintha súlyosbodnának. Ismerősei azt mondták, hogy alig ismernek rá, mintha
nem is önmaga volna. Kerülni kezdte barátait, egyre rosszabb állapotban ült otthon egyedül, és
lassan a telefont sem volt már kedve felvenni. Ekkor szerencséjére háziorvosa, aki felismerte a
9 Ez az esetismertetés megjelent a Psychiátria Hungarica 2010, 25, 3. számában)
10 Az esetismertetéseknél kitalált neveket használok.
50