D-2012-Tiringer Istvan dr.pdf - pszichologia - Pécsi Tudományegyetem

jelentett a betegség. Más vizsgálatok arra utalnak, hogy az alkalmazkodást jelentősen
befolyásoló tényező, hogy a betegség az életút során mikor jelentkezik. A betegség korai
megjelenése (például Parkinson-kór a harmincas életévekben) nagyobb stresszt jelent, mint a
szokványos időben kialakuló betegség. A fiatalabb beteg nincs felkészülve a testi
változásokra, és inkább egyedül érzi magát problémáival (Stanton, Revenson 2007).
2.4 Az alkalmazkodás egyéni különbségei
A kutatások a betegséghez történő alkalmazkodás nagy egyéni változatosságát mutatják. A
betegek többsége jól alkalmazkodik, egy jelentős kisebbség azonban nagyfokú distresszt és
zavart él meg. Stewart és mtsai (1989) különböző krónikus betegcsoportokat hasonlítottak
össze krónikus betegségben nem szenvedő populációval: a krónikus betegek testi és szociális
funkciói, mentális egészsége, fájdalmai, szerep-korlátozottsága kifejezettebb volt. A vizsgált
krónikus betegek között a mentális egészség volt legkevésbé érintett. A betegség a működési
szint és a jóllét csupán kis varianciáját magyarázta. Cassileth (1984) sokat idézett
vizsgálatában különböző krónikus betegcsoportokat hasonlított össze egymással. A krónikus
testi betegek pszichés állapota jobb volt, mint az ambulánsan kezelt depressziós pácienseké.
A krónikus betegek mentális állapota nem különbözött jelentősen az egészséges
populációétól.
A pszichológiai zavarok gyakorisága tekintetében a különböző vizsgálatok nagy szórást
mutatnak: rákosok esetében a depresszió előfordulása 0-46%, a szorongásos zavaré 1-49%
(Van’t Spijker és mtsai 1997). Reumás betegek esetében egy metaanalízis (Dickens és mtsai
2002) a depressziós tünetek nagyobb gyakoriságát igazolta, bár a hatásnagyság az egyes
vizsgálatok esetében jelentős különbségeket mutatott (r= 0,07–0,43). Anderson és mtsai
(2001) vizsgálata felnőtt 1. és 2. típusú cukorbetegeknél azt találta, hogy a depresszió
prevalenciáját számos tényező befolyásolta: a depresszió gyakoribb volt nőbetegek esetében,
kontrollálatlan vizsgálatokban, klinikai mintákban, illetve ha a vizsgálat során önkitöltő
kérdőívet használtak. A krónikus betegségnek – azon túl, hogy megnövelik a pszichés
zavarok kockázatát – körülírtabb hatása is lehet a páciens életére. Andersen és mtsai (1997)
tapasztalatai szerint például a rákos betegség csak egyes életterületeken okoz problémákat,
elakadásokat, s nem általában sikertelen egyes betegek alkalmazkodása. Dunkel-Schetter és
mtsai (1992) rákos betegek esetében a jövő bizonytalanságát (41%), a betegség okozta testi
korlátokat (24%) és fájdalmakat (12%) találták a betegséggel kapcsolatos leggyakoribb
stresszoroknak. Egy adott betegség többféle megterhelést és ebből adódó alkalmazkodási
10