D-2012-Tiringer Istvan dr.pdf - pszichologia - Pécsi Tudományegyetem

Az infarktus átélése során a megsemmisítő anginás fájdalom, a légszomj és a fenyegető
tudatvesztés halálfélelmet válthat ki, amit gyakran kísér a tehetetlenség és a kiszolgáltatottság
érzése. Az infarktus utáni lábadozás időszakában a testi integritás és az ősbizalomban
vonatkozásában megélt veszteség intenzív gyászt és újabb akut szövődményektől való
félelmet válthat ki. A betegeknek szembe kell nézniük megváltozott testképükkel, csökkent
teljesítményükkel, hosszabb távon fennálló tüneteikkel és a potenciálisan életet veszélyeztető
szövődmények kockázatával. A megélt vagy aggodalmasan előrevetített gyógyszer-
mellékhatások vagy invazív terápiás beavatkozások további alkalmazkodást követelnek meg.
Megterheléseket okozhatnak az előrevetített vagy reálisan bekövetkezett szociális változások
és azok következményei is. A krónikus betegségfázisban az időszakosan visszatérő tünetek és
teljesítménycsökkenés konfliktusba kerülhetnek a betegség előtti – gyakran kifejezetten aktív
– énképpel és életvezetési stílussal, ami a beteget életfelfogásának megváltoztatására
kényszerítheti. Ez a folyamat időnként eredménytelen rágódáshoz, vagy a betegséggel
szembeni görcsös küzdelemhez vezethet.
Összefoglalva elmondható, hogy a szívbetegség jelentős pszichés megterhelés lehet az érintett
betegek számára, amelynek szubjektív értékelése sokkal súlyosabb lehet, mint az objektíve
bekövetkezett testi károsodás (Herrmann-Lingen 2008).
Az infarktust túlélő betegek pszichés traumatizációját „ego infarction”-nak nevezi az
irodalom, ami kifejezi, hogy a károsodás nem csak a szívizomzatra korlátozódik, hanem kihat
az egész személyre. A szív károsodása a fantáziában gyakran kapcsolódik a vitalitás és a –
szociális illetve szexuális – potencia elvesztéséhez. A szív – mint szerv – gyakran „vitális
motorként”, az egészség és az életképesség központjaként jelenik meg, amely az infarktus
előtt magától értetődően működött. Ezt a betegek gyakran úgy fogalmazzák meg, hogy „ha a
szívemmel baj van, akkor mindennek vége …”. Az életfontosságú szerv elvesztésével vagy a
kilyukadt szívvel kapcsolatos – és nem egy idővel stabilizálódó hegre vonatkozó – fantáziák
további szorongások forrásai lehetnek, amit a hozzátartozók hasonló elképzelései is
felerősíthetnek (Broadbent és mtsai 2006). Az infarktus feldolgozási folyamatában a reális
szorongások gyakran keverednek neurotikus (hypochondriás és fóbiás) vagy poszttraumás
tünetekkel (Herrmann-Lingen 2008).
28