D-2012-Tiringer Istvan dr.pdf - pszichologia - Pécsi Tudományegyetem

és mtsai (1993) vizsgálata is arra utal, hogy a rákos betegek esetében annak a
meggyőződésnek, hogy képesek érzelmi és testi tüneteiket befolyásolni, markánsabb hatása
lehet az alkalmazkodásra, mint a betegség hosszú távú prognózisával kapcsolatos
kontrollérzésnek. Affleck és mtsai (1987) vizsgálata szerint a súlyos reumában szenvedő
betegek, akik tüneteiket befolyásolhatónak élték meg, enyhébb hangulatzavarról számoltak
be, míg azok, akik a betegség lefolyását érezték kontrollálhatónak, több hangulati problémát
mutattak. Schiaffino és Revenson (1992) is azt tapasztalták, hogy a tünetek feletti kontroll
több pozitív érzelmet és jobb alkalmazkodást eredményezett, mint a lefolyás
befolyásolhatóságának megélése.
A kimenetellel kapcsolatos várakozások hatását vizsgálva Carver és mtsai (2000) korai
stádiumú mellrákos nőbetegek körében azt találták, hogy a jó prognózissal kapcsolatos
elképzelés markánsabb előrejelzője a jóllétének, mint az, hogy ebben a beteg mennyi kontrollt
él meg: kevésbé meghatározó, hogy személyes befolyás révén valósult-e meg a vágyott
kimenetel. Úgy tűnik, a befolyásolás megélése annyiban fontos, amennyiben megerősíti a
pozitív kimenetellel kapcsolatos várakozásokat.
Carver és mtsai (2000) eredményeit kommentálva Folkman és Moskowitz (2000) amellett
érvel, hogy a befolyásolhatósággal és a kimenetellel kapcsolatos várakozások jelentősége az
adott személy-környezet kontextus függvénye, beleértve a vonás jellegű kontroll-preferenciákat
és az egyéb életterületekkel kapcsolatos kontroll-törekvéseket is. A Carver tanulmányhoz
kapcsolódó másik kommentárban Tennen és Affleck (2000) kiemelik, hogy a személyes
kontrollal kapcsolatos hipotézisek helyett a várakozásokkal kapcsolatos pontosabb
kérdésfeltevésekre lenne szükség: például hogy a betegség lefolyása során mikor kapnak
jelentőséget a befolyásolhatósággal kapcsolatos várakozások, idővel hogyan változnak a
befolyásolni kívánt tényezők, és az alkalmazkodás mely szempontjait befolyásolja leginkább a
személyes kontroll megélése? Ezen kérdések megválaszolása további kutatásokat igényel.
Személyes hatékonyság-érzés
A betegségre adott reakciók hatékonyságának megélése szintén befolyásolja az
alkalmazkodást. A személyes hatékonysággal kapcsolatos várakozás különböző krónikus
betegségekben előrejelzi a tünetek hatékony kezelését és az alkalmazkodást (Keefe és mtsai
2002; Schiaffino és mtsai 1991).
Bandura a kompetenciaérzést tartotta a stresszhelyzetekhez történő alkalmazkodás
meghatározó tényezőjének. Társas-kognitív elmélete elsősorban a viselkedés
14