D-2012-Tiringer Istvan dr.pdf - pszichologia - Pécsi Tudományegyetem

kidolgozásában is figyelembe vettek. A túlzott táplálékbevitelnek szintén lehet hangulatjavító
szerepe. A depressziós indítékszegénység és negatív világlátás csökkentheti az
életmódváltoztatás motivációját, és gyengítheti a gyógyszeres kezeléssel történő
együttműködést is (Herrmann-Lingen, Buss 2002).
A depresszió – az idegrendszeri változásokon kívül – számos szervrendszerben okoz
patogenetikus jelentőségű élettani változásokat (vegetatív zavarokat, például a szívritmus
variábilitásának csökkenését, s ezzel a ritmuszavar kockázatának növekedését; az alvadási
rendszer aktiválódását, a vérrög-képződés megnövekedett kockázatát; a stressztengelyek
hormonális változásait; gyulladásos reakciókat, s ennek következtében az érfal-lerakódások
destabilizációját; az endothel-sejtek működési zavarát, az afterload zavaraival, alacsonyabb
perfúzióval, iszkémiával [Rozanski és mtsai 2005]). A depressziós lehangoltság markáns
hatással lehet a betegség megélésére, a betegek életminőségére, az egészségügyi
szolgáltatások igénybevételére és az infarktust követő rokkantságra is.
Lane és mtsai (2002) korábban említett vizsgálatában az infarktust követő emelkedett állapot-
szorongásról is beszámoltak, amely a kórházi kezelés alatt a betegek 26%-ánál, 4 hónappal
később 42%-ánál, 1 évvel az infarktus után pedig 40%-ánál volt megfigyelhető. A vizsgálat
szerint a szorongás és a depresszió igen gyakran együtt fordult elő. Grace és mtsai (2004) az
infarktus időszakában a betegek egyharmadánál tapasztaltak kifejezett szorongást. Ennek a
betegcsoportnak az 50%-a egy évvel később is szorongó volt.
Az utóbbi időben több vizsgálat is foglalkozott az infarktust követő poszttraumás stressz-
zavarral. A közlemények szerint a poszttraumás zavar aránya az infarktust követő egy évben
kb. 8–10% lehet (Bennet és mtsai 2002).
A szív vitális jelentőségéből adódóan a szívbetegségek nagyon gyakran váltanak ki a
páciensekben és hozzátartozóikban szorongásokat, melyek kezdetben reális veszélyt jeleznek,
és pl. az orvosi segítség időben történő igénybevételében túlélési jelentőséggel bírnak.
Azonban a reális szorongások is jelentős megterhelést jelentenek a beteg és környezete
számára (beleértve az orvosokat is). Bármilyen háttere is van a szorongásnak, a kísérő
vegetatív tünetek megterhelik a keringési rendszert. A szívfrekvencia, a vérnyomás, a
ritmuszavar-hajlam fokozódása ördögi kört indíthat el, ami az akut szorongás további
növekedéséhez vezethet. Instabil kardiális állapotban ez az ördögi kör prognosztikus
szempontból is fenyegetettséget jelenthet, amennyiben kamrai ritmuszavarok, iszkémia, s a
pumpafunkció zavara alakulhat ki (Herrmann-Lingen 2008).
30