D-2012-Tiringer Istvan dr.pdf - pszichologia - Pécsi Tudományegyetem

efolyásolja a betegséghez történő alkalmazkodást. Például Fitzpatrick és mtsai (1991)
vizsgálatában a társas kapcsolatokkal való elégedettség erőteljesebben kapcsolódott a
pszichés jólléthez, mint a kapcsolatok tényleges elérhetősége.
A vizsgálatok többsége a társas kapcsolatokból adódó előnyökre fókuszál. Azonban a
támogatás kérésének és igénybevételének hátrányai is lehetnek. Ebből a szempontból
megkülönböztethetünk negatív társas interakciókat, valamint olyan támogatást, mely
hátrányos következményekhez vezethet. Az előbbire példa a kritizálás, a harag és a düh
kifejezése, melyek célja nem segítő (Bodenmann 2000). Ezzel ellentétben a jó szándékú
segítésnek is lehetnek negatív hatásai, például ha a beteg olyan tanácsot vagy visszajelzést
kap, amit nem segítségként él meg. A támogatás problémákat okozhat, ha a betegnek nincs rá
szüksége, nem várta, nem kérte, vagy ha a kapott támogatás nem megfelelő válasz az
igényeire (Revenson, 1993). A negatív interakciók további formája a támogatás hiánya,
amikor elmarad a segítség felajánlása vagy a törődés kimutatása. Azokat a kapcsolatokat,
melyekben nincs fogékonyság a megterhelő vagy traumatikus események megbeszélésére,
társas akadálynak (constrain) nevezi az irodalom. Lepore (2001) társas-kognitív modellje
alapján a megterhelő helyzetekről történő támogató, nem kritikus beszélgetés lehetővé teszi a
negatív érzelmek feldolgozását, támogatja a pozitív énkép fenntartását vagy helyreállítását, és
a nehézségekben történő értelemtalálást. A negatív érzelmek kimutatása segíthet az érzelmek
szabályozásában a figyelem fókuszának eltolódásával, a negatív érzelmek habituálásának
erősítésével és a problémák pozitív újraértékelésének ösztönzésével (Stanton, Danoff-Burg
2002). Lepore (2001) vizsgálatai szerint azok a rákos betegek, akik úgy érezték, másokat nem
érdeklik a tapasztalataik, több alkalmazkodási problémáról számoltak be. Cordova és mtsai
(2001) mellrákban szenvedők esetében is azt találták, hogy a társas akadályok alacsonyabb
pszichés jólléttel és kifejezettebb depresszivitással kapcsolódnak.
A társas támogatás és a pszichoszociális alkalmazkodás közötti kapcsolat a különböző
vizsgált betegcsoportok, az eltérő mérési eszközök és betegségtartam ellenére is robosztus
eredménynek tűnik. A társas támogatás akkor is hozzájárult a pszichoszociális alkalmazkodás
magyarázatához, ha az alkalmazkodás kezdeti szintjét kontrollálták (tehát a társas támogatás a
pszichoszociális alkalmazkodás változását is magyarázta) (Stanton, Revenson 2007).
A társas támogatás pozitív hatásaival kapcsolatban az irodalom két alapvető magyarázatot
tárgyal: a stressz-puffer-modellt és a direkt hatás modellt. Ha a támogatást a társas integráció,
a strukturális mutatók segítségével határozzuk meg, a vizsgálati eredmények általában a direkt
hatás modellt támasztják alá, s inkább a stressz-puffer-modellt erősítik, ha a támogatás
funkcionális oldalát vesszük figyelembe (Wills, Fegan 2001).
20