D-2012-Tiringer Istvan dr.pdf - pszichologia - Pécsi Tudományegyetem

1. Bevezetés
A kardiovaszkuláris betegségek Európában és Magyarországon is a korai halálozás vezető
okának tekinthetők. A KSH adatai szerint 2008-ban a halálesetek 50 százalékáért volt felelős
a szív- és érrendszeri betegségek csoportja. További társadalmi szintű probléma, hogy az
iszkémiás szívbetegségek a rokkantság okai között is az elsők között szerepelnek.
Az akut miokardiális infarktus éves incidenciáját Magyarországon 0,20-0,25%-ra, a
posztinfarktusos szívelégtelenség prevalenciáját 1-2%-ra becsülik (Édes 2006). 2008-ban
Magyarországon összesen 26210 szíven végzett beavatkozást (műtét, percutan coronaria
intervenció – PCI, stb.) regisztráltak. A szívműtétek száma – melyek közel 2/3-a éráthidaló
műtét volt – a 2000-től 2004-ig terjedő időszakban 6100 és 6900 között változott (Szabolcs
2006).
Az elmúlt évtizedekben a szívbetegségek gyakoriságának növekedésével, valamint a
kardiológiai beavatkozási lehetőségek fejlődésével, az akut kardiológiai események utáni
rehabilitációs kezelések jelentősége is megnőtt.
A koszorúér-megbetegedések többnyire több évtized alatt alakulnak ki, mely időszak jelentős
része tünetmentes. A koszorúér-betegségek kialakulásának hátterében számos szomatikus és
pszichoszociális kockázati tényező ismert, melyek hatással vannak a betegség kialakulására és
hosszú távú prognózisára is. A kockázati tényezők csökkentése, illetve kialakulásának
megelőzése társadalmi szinten is az egyik legfontosabb elsődleges prevenciós feladat. A
betegség előrehaladását, s a klinikai tünetek jelentkezését követően, a személyes kockázati
tényezők, s az életmód megváltoztatásával a betegek hozzájárulhatnak a betegségfolyamat
lassításához vagy megállításához. Ez a kockázatcsökkentés a kardiológiai és az orvosi
alapellátás fontos másodlagos megelőzési feladata. A kardiológiai rehabilitáció célja pedig a
már súlyos koszorúér-betegség további előrehaladásának megállítása és az akut koronária-
szindrómák 1 ismétlődésének elkerülése – a harmadlagos megelőzés értelmében –, valamint a
krónikus szívbetegséggel élő páciensek életminőségének javítása.
Az akut koronária-eseményeket követő rehabilitációs kezelés igénybevételének aránya
különböző országokban jelentősen eltér: a mediterrán országokban alacsonyabb (néhány %),
1 Akut koronárai szindrómák alatt értendő: akut szívizom infarktus (mind az ST elevációval járó, mind a nem ST
elevációval járó), a tervezett (elektív) perkután koronária intervenció (PCI) és a szívizom revaszkularizációs
műtét (CABG).
4