D-2012-Tiringer Istvan dr.pdf - pszichologia - Pécsi Tudományegyetem

mindennapos követelményekkel, a csökkent teljesítőképességgel és a családtagok túlzott
aggodalmaival („homecoming depression”) (Herrmann-Lingen 2008).
Garcia és mtsai (1994) vizsgálata szerint a pszichopathológiai tüneteket nem mutató
infarktusos betegek inkább a problémamegoldást, míg a tüneteket mutatók inkább elkerülő
stratégiákat használtak. A diszkriminanciaanalízis eredménye alapján a pszichiátriai zavart
elsősorban az akut időszak során jelentkező depresszió és a problémamegoldó stratégiák
hiánya határozta meg. A pszichopatológia súlyossága összefüggött az elkerülő stratégiákkal és
a korai depresszív reakciókkal.
Julkunen (1994) 243 infarktusos beteget vizsgált az akut időszakban, majd 12 hónappal
később. A követés azt mutatta, hogy a tagadó és a rezignált megküzdés jelezte külön-külön
legjobban előre a munkahelyi visszailleszkedés egy évvel későbbi elmaradását, valamint a
szubjektív egészségérzést. Egy összesített kockázati index szignifikánsan korrelációt mutatott
a munkábaállás és a szubjektív egészség kritériumaival. Nem volt ugyanakkor kapcsolat az
index és az orvosi és demográfiai változók között.
A tagadás több úton is hatással lehet a szívbetegséghez történő alkalmazkodásra. Egyes
vizsgálatok a tagadás és a rövidebb hospitalizáció (Levine 1987), illetve alacsonyabb
mortalitás és nagyobb mindennapi aktivitás között mutattak ki kapcsolatot (Havik 1988).
Számos vizsgálat igazolta a tagadás (elkerülés vagy represszió) pozitív hatását a rövidtávú
érzelmi egyensúlyra. Nem egyértelmű ugyanakkor a tagadás hosszú távú hatása az érzelmi
állapotra, s a pszichoszociális alkalmazkodásra. Van Elderen (1999) nem talált összefüggést a
tagadás és a hosszú távú pszichoszociális alkalmazkodás között, míg más vizsgálatok a hosszú
távú tagadás negatív hatását igazolták az érzelmi állapot vonatkozásában (Doering, 2004;
Levine, 1987). Van Elderen, Maes és Dusseldrop (1999) a megközelítő és elkerülő
megküzdést, valamint alkalmazkodási kritériumként a szorongásosságot, depressziót és
jóllétet vizsgálták (278 beteget 1, 3 és 12 hónappal az akut kardiális esemény után). A
kiindulási keresztmetszetben szignifikáns negatív kapcsolat volt a közelítő megküzdési
stratégiák és a jóllét között, továbbá pozitív kapcsolat a szorongással és a depresszióval. Az
elkerülés az első időpontban pozitívan korrelált a jólléttel, és negatívan a szorongással.
Hosszmetszetben azonban negatív kapcsolat volt az első időpont közelítés-stratégiája,
valamint a későbbi időpontok szorongása és depressziója között; a közelítő coping pozitív
kapcsolatban állt a későbbi jólléttel is.
32