D-2012-Tiringer Istvan dr.pdf - pszichologia - Pécsi Tudományegyetem

többnyire a kapcsolati hálózat egésze nyújtja azt a támogatást, amire az egyénnek szüksége
van (Lanza és mtsai 1995).
A támogatás és az alkalmazkodás kapcsolatát többnyire keresztmetszeti vizsgálatokban
kutatták, így kérdéses, hogy a támogatás pozitívumai hosszú távon is fennmaradnak-e a
krónikus betegség során. A társas támogatást gyakran stabil sajátosságként fogják fel és
vizsgálják, míg a megterheléseket és a megküzdést inkább változó folyamatként. Ugyanakkor
a páciens kapcsolatai – még a legközelebbi családtagokkal is – idővel változhatnak. Például
mellrákos betegek követéses vizsgálata során azt találták, hogy azok a nők, akik „megtartó”
emlőműtéten estek át, kevesebb támogatást kaptak 3 hónappal a műtétet követően, mint azok,
akik masztektómián, annak ellenére, hogy közvetlenül a műtét után nem volt különbség a két
csoport támogatásában (Levy és mtsai, 1992).
2.5.5 Az alkalmazkodás makroszintű, kontextuális tényezői
Már korábban hangsúlyoztuk, hogy a krónikus betegségekhez történő alkalmazkodás
folyamata csak a páciens életkörülményeit figyelembe véve érthető meg. A kontextuális
tényezők közül a kutatások leginkább a szocioökonómiai státusz, a kultúra, az etnikai
hovatartozás és a nemi szerepek hatását igazolták (Whitfield és mtsai 2002; Yali, Revenson
2004). Ezek a kontextuális hatások szorosan kapcsolódnak egymáshoz, és a betegség
kimenetelét proximális pszichoszociális mechanizmusokon keresztül befolyásolják. Például a
kulturális tényezők az egészséggel kapcsolatos meggyőződések és kogníciók révén hatnak az
egészségre (Landrine, Klonoff 1992). Berkman és Glass (2000) megkülönböztetnek
„folyásirányú” és „folyással szembeni” kontextuális tényezőket. Felfogásuk szerint a kultúra,
a szocioökonómiai státusz, a társadalmi változások (például az urbanizáció) megváltoztatják a
kapcsolati hálózatok struktúráját, s „folyással szembeni”, disztális tényezőként hatnak. A
társas kapcsolatok ugyanakkor pszichoszociális mechanizmusok (például a társas támogatás,
az erőforrások igénybevétele) révén is befolyásolják az egészségi állapotot – élettani
folyamatokon és viselkedéses tényezőkön keresztül – melyek „folyásirányú”, proximális
tényezőkként fejtik ki hatásukat.
Szocioökonómiai státusz
Adler és mtsai (1994) meggyőzően érvelnek amellett, hogy a szocioökonómiai státusz fontos
korrelátuma az egészségi állapotnak és a mortalitásnak. Az USA-ban és Nyugat-Európában
22