D-2012-Tiringer Istvan dr.pdf - pszichologia - Pécsi Tudományegyetem

Valószínű, hogy mindkét folyamatnak szerepe lehet a betegségekkel történő megküzdés során
(Schwarzer, Knoll 2007).
Értelemtalálás
Janoff-Bulmann és Frantz (1997) traumák átélését követően a személyes értelemtalálás két
aspektusát különbözteti meg. Az érthetőség fogalma azt írja le, hogy az egyén hogyan talál
értelmet egy traumatikus eseményben. Ez a kognitív folyamat gyakran oksági attribúciók
kidolgozását eredményezi. Taylor (1984) kognitív alkalmazkodás elméletében az értelem
keresése a „miért pont én?” kérdés megválaszolására fókuszál. Taylor vizsgálatai szerint a
mellrákos nők több mint 90%-a kialakít valamilyen oksági attribúciót betegségével
kapcsolatban. A magyarázat tartalma kevésbé bizonyult fontosnak a pszichológiai
alkalmazkodás szempontjából, mint az a tény, hogy a beteg valamilyen magyarázatot talált
betegsége kialakulására. Tennen és Affleck (2002) a stresszhelyzetekhez történő
alkalmazkodást vizsgálva következetes kapcsolatot talált a másokkal szembeni vádaskodás
külső attribúciója és a jóllét alacsony szintje között. Janoff-Bullmann és Frantz (1997) az
értelemtalálás egy másik formájaként írta le a jelentőség fogalmát, mely az élmény személyes
értelmével kapcsolatos. Az értelemtalálás két formája kapcsolatban áll egymással: a
megértésre való törekvés gyakran együtt jár a sebezhetőség és a sorsszerűség tudatosulásával,
ami ugyanakkor elősegíti az értelem, a jelentőség megalkotását, azáltal, hogy az egyén
„értékként éli meg a történteket”. (Janoff-Bullmann, Berger 2000, 33. o.). Ha egy krónikus
betegség diagnózisa komoly törést jelent az alapvető hiedelmek szempontjából (például a
világ értelmességével, mások jóindulatával, a saját személy értékével kapcsolatban)
szükségszerűen elindul az értelem keresésének folyamata és a saját élettel kapcsolatos
nagyobb tudatosság.
Janoff-Bullmann és Berger (2000) amellett érvel, hogy ha egy traumatikus esemény közel
hozza a halál valóságát, akkor az egyén jobban értékelni kezdi saját életét: „amit váratlanul
elveszthetünk, azt értékesebbnek éljük meg” (uo. 35. o.). Ha a világ jóindulatúsága és a
személyes érték megkérdőjeleződik, akkor mások reakciói különös jelentőséget kapnak, ami
elősegítheti a szoros kapcsolatok fokozottabb megbecsülését. Önértékelésünk is kifejezettebbé
válhat azáltal, hogy megtapasztaljuk képességeinket a problémákkal történő megküzdés során.
Ebből adódóan, az értelem mint jelentőség keresése oda vezethet, hogy a krónikus betegség
megélése kapcsán pozitív változásokat tapasztalunk – valószínűleg olyan mértékben,
amennyire a betegség az életet fenyegeti.
16