D-2012-Tiringer Istvan dr.pdf - pszichologia - Pécsi Tudományegyetem

A szívbetegek copingjával foglalkozó kutatások szerint a nők gyakrabban használnak társas
megküzdési formákat és magasabb szintű társas támogatottságról számolnak be (Kristofferzon
2003, 2005), bár kevesebb információt és fizikai támogatást kapnak (Young 1993). A férfiak
házastársukat támogatóbbnak élik meg, és inkább igénybe veszik támogatásukat, mint a nők
(Kristofferzon 2005). Kevés adat támasztja alá a megküzdési stílus nemi különbségeit. Más
populációk korábbi vizsgálatai azt mutatták, hogy a férfiak több aktív, problémafókuszú
stratégiát, míg a nők több passzív, érzelemfókuszú stratégiát használnak. Szívbetegek
esetében azonban nincs ilyen egyértelmű nemi különbség a megküzdési mintázatban. Úgy
tűnik, a betegek probléma-, és érzelemfókuszú megküzdéseket egyaránt használnak –
helyzettől függően. Néhány vizsgálat azt találta, hogy a nők összességében több megküzdési
erőfeszítést mutatnak, mint a férfiak (Bogg, 2000; Kristofferzon, 2005). Ez arra utalhat, hogy
a nők a szívbetegséget megterhelőbbnek élik meg, mint a férfiak, így nagyobb megküzdési
repertoárt használnak.
Szívbetegek esetében a maszkulin vonásokkal összefüggő tevékenység-orientáltság
kapcsolatban állt a jobb testi és pszichológiai állapottal. Az abszolút kapcsolat-orientáltság
pedig összefüggést mutatott a szívpanaszok miatti késői orvoshoz fordulással (Helgeson
1990), a javasolt életmód-változtatással kapcsolatos alacsonyabb compliance-szel (Helgeson
1993), problémás egészségmagatartással, negatív társas interakciókkal, magasabb
depresszivitással, illetve az első koronária eseményt követő szívpanaszokkal (Fritz 2000).
A betegséghez történő alkalmazkodást vizsgálva nehéz különválasztani a betegség-kontextus
és a nemi szerepek hatását. Pl. a szívizominfarktussal foglalkozó vizsgálatok többsége
férfibetegekre és feleségeikre irányul. Egy szívrohamot követően a férfiak hajlamosak
munkahelyi aktivitásukat és felelősségvállalásukat visszafogni és hagyják, hogy feleségük
gondoskodjon róluk. Ezzel ellentétben, a kórházból hazatérő infarktust elszenvedett nők
hamarabb felveszik otthoni szerepeiket, gondoskodnak családtagjaikról és segítséget inkább
lányuktól és szomszédaiktól kapnak, mint egészséges férjüktől (Rose és mtsai 1996).
Az érzelmi distressz következményei
Az érzelmi reakciók markáns hatással lehetnek a koszorúér-betegség infarktus utáni
kimenetelére. A depressziós és szorongó betegek kevésbé vesznek részt rehabilitációs
programokban, mint azok, akik alacsonyabb distresszt mutatnak (Lane és mtsai 2001). Az
infarktus utáni évben intenzív negatív érzelmekkel jellemezhető betegek gyakrabban
34