HYPERTONIA ÉS NEPHROLOGIA - eLitMed.hu

2002; 6 (S3): 53–65. NeoRecormon ® Quality of Life 2001 61
Fontos a foszforszegény étrend, 0,5–1 g/nap.
A kalciumbevitelt növelni kell, tekintettel a praedialízis stádiumban
észlelt gyakori hypocalcaemiára.
Fontos a vitamin- és vaspótlás.
GYÓGYSZERES KEZELÉS PREDIALÍZIS STÁDIUM-
BAN Diabeteses nephropathiás betegeknél már a nephropathia
felismerésétõl kezdve célszerû lenne az intenzifikált inzulinterápia
bevezetése. A vesefunkció beszûkülésével az
oralis antidiabeticumok mindeképpen kerülendõk, mivel a
sulphanilureák elhúzódó kiválasztásuk miatt hypoglykaemiát
okozhatnak, a biguanidok laktát-acidosist idézhetnek elõ.
Mind a predialízis stádiumban, mind a dialízis stádiumban az
intenzifikált inzulinterápia javasolható, felhívva a figyelmet
arra, hogy beszûkült vesefunkció esetén az inzulin kinetikája
megváltozik, a kontrainzuláris faktorok termelõdése is megváltozik.
Emiatt az inzulin dózisát módosítani kell.
A zsíranyagcsere rendezésére HMG-CoA-reduktáz-gátlókat
kell alkalmazni szoros laboratóriumi ellenõrzés mellett (GOT,
GPT, CK).
Az elektroliteltérések miatt kalciumpótlás, foszfákötõk adása,
hyperkalaemia esetén ioncserélõ gyanta alkalmazása (pl.
Resonium A granulátum).
Fontos a vaspótlás, folsavpótlás, vitaminok adása.
Mai ismereteink szerint fontos az anaemia rendezésére az
erythropoietinnek már predialízis stádiumban történõ alkalmazása
mielõtt súlyosabb fokú anaemia alakulna ki. Ezzel is
csökkenthetõk a késõbbi cardiovascularis szövõdmények.
TERÁPIA DIALÍZIS STÁDIUMBAN
DIABETESES DIALIZÁLT BETEGEK DIÉTÁS KEZELÉ-
SE A vesepótló kezelés bevezetésekor a fehérjebevitelt
növeleni kell napi 1,1–1,2 g/tskg-ra. Hasûri dialízis kezelés
esetén a fokozottabb fehérjevesztés miatt 1,3 g/tskg az ajánlható
fehérjebevitel.
A napi kalóriabevitel 35–40 kcal/tskg legyen, az intenzifikált
inzulinkezelésre tekintettel itt is fontos a napi 5–7-szeri
étkezés betartása.
A zsírbevitel, a vitaminpótlás, a vaspótlás, a foszforszegény
diéta vonatkozásában itt is érvényesek a predialízis stádiumban
javasolt diétás tanácsok.
GYÓGYSZERES KEZELÉS DIALÍZIS STÁDIUMBAN Az
inzulinterápiánál lehetõség szerint intenzifikált inzulinterápiát
kell alkalmazni, figyelembe véve az inzulindózis módosítását
a predialízis stádiumhoz képest, illetve attól függõen, hogy
a beteg hemodialízis vagy peritonealis dialízis kezelésben részesül.
Peritonealis dialízis esetén lehetséges az intraperitonealis inzulinadagolás
megfelelõ dózismódosítás mellett.
Az oralis antidiabeticumok vesepótló kezelésben részesülõ
betegeknél kerülendõk.
Antihypertensiv terápiát illetõen utalunk az elõzõekben leírtakra.
Azt kívánjuk csupán kiemelni, hogy míg predialízis stádiumban
az ACE-gátlók kerülendõk, dialízis kezelés mellett
már elõnyösen alkalmazhatók.
A zsíranyagcsere dialízis mellett általában javul, de emellett
is szükség lehet gyógyszeres kezelésre. Itt is megfelelõ laboratóriumi
kontroll mellett a statinok adása javasolható.
Fontos a kalciumpótlás, foszfákötõk adása, szükség esetén
aktív D-vitamin adása per os vagy injekció formájában
(Rocaltrol, Alpha D 3 vagy Calcijex).
A vaspótlás hemodialízis kezelés mellett lehetõség szerint
intravenás formában történjen (Ferrlecit inj.).
Az anaemia rendezésére a vaspótlás mellett erythropoietin
alkalmazása is javasolt lehetõség szerint subcutan formában,
mert így a szükséges EPO-dózis 25–30%-kal kevesebb, mint
intravenás alkalmazás esetén. A haemostatus rendezésénél figyelembe
kell vennünk a beteg életkorát, alapbetegségét. A
korábbi állásponttal szemben, diabeteses uraemiás betegeknél
törekedni kell az egészségesekhez hasonló haemostatus elérésére.
Ez nem vonatkozik egyértelmûen az idõsebb diabeteses
betegekre. Az õ esetükben a haemostatus rendezésénél óvatosabbnak
kell lenni, s a célérték felsõ határa nem kell, hogy elérje
az egészséges idõs ember Hb-, Htk-értékét, mert ez növelheti
a cardiovascularis és cerebrovascularis mortalitást.
VESEPÓTLÓ KEZELÉS DIABETESES NEPHROPA-
THIÁS BETEGEKNÉL
Diabeteses nephropathiásoknál a hyperhydratio korai megjelenése,
a shuntkialakítási nehézség, a súlyos vascularis szövõdmények
megelõzése céljából a vesepótló kezelést korábban
kell bevezetni, mint más alapbetegségnél. Lehetõség szerint
4–600 mol/l közötti szérumkreatinin-, 10–20 ml/min
clearance-értéknél – figyelembe véve a beteg kísérõbetegségeit,
cardialis és érstatusát, szociális helyzetét, familiaris hátterét
– a beteggel megbeszélve dönteni kell a késõbbiekben
bevezetésre kerülõ vesepótló kezelés formájáról. Amennyiben
HD kezelés mellett döntünk, úgy Cimino shunt kialakítása,
amennyiben PD mellett, úgy elektív hasûri katéter behelyezése
szükséges.
VESEPÓTLÓ KEZELÉSI FORMÁK
Hemodialízis (lehetõség szerint bikarbonát dialízis kezelés):
Elõnye: nagyon hatásos, kisebb a fehérjevesztés a
dializátumban.
Hátránya: a megfelelõ vérátfolyást biztosító fistula kialakítása
gyakran nehézségbe ütközik, szívbetegeknél magasabb a
rizikó, gyakori a kezelés alatti vérnyomás-ingadozás. Hemodialízis
kezelés alatt a dializáló oldat alacsonyabb cukortartalma
miatt hypoglykaemia alakulhat ki, emiatt az inzulindózis
módosítása vagy szénhidrátbevitel módosítása válhat
szükségessé.
Peritonealis dialízis (CAPD):
Elõnye: nincs szükség fistula kialakítására, a folyamatos dialízis
miatt cardiovascularisan a betegek jobban tûrik. Tekintettel
a dializáló oldat állandó cukortartalmára, a vércukorszint
jobban kormányozható.
Hátránya: a dializátummal történõ fehérjevesztés nagyobb,
emiatt a fehérjebevitel a hemodialízishez képest növelendõ. A
peritonealis katéter mentén gyakoribb az infectio („tunnel”
infectio).