C a r t e s i u s - BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

a kulturális átadást. De meghatározott-e, hogy pontosan milyen jelnyelv vagy pidgin jön létre? Errelegtöbbünk intuíciója az, hogy nem, és éppen ezért, bár nyilvánvalóan a részekből fejlődik ki, akultúrát emergens jelenségnek tekintjük, az egészet az egyéneknél többnek, abból nemlevezethetőnek.Miközben tehát az evolúciós paradigmában felnövő modern ember egyfelől újra és újrameghatározottságokat (genetikai és környezeti faktorokat) láthat a világban, aközben az egyeskulturális jelenségek olyannyira esetlegesnek tűnnek, hogy mai tudásunk szerint nem redukálhatóksemmilyen „fundamentális‖ szintre.Nyilvánvalóan nagyon nehéz érveket mondani az ellen, hogy egy kultúra, ami a redukció fogalmátvalamilyen módon használja, elméletileg se juthasson olyan állapotba, hogy a releváns szakmaiközösségek úgy vélekednek, hogy ‘redukálni tudták a kulturális jelenségeket‘. Hogy pontosan mitredukálunk mire és hogyan, az nyilván függ a kultúrától: számos részmegoldás divatos is voltnyugati világunkban. A kötetben is találkozhatunk jó pár megoldással. A modern nyugatitudománytörténet és tudomány-tanulmányok irodalmán szocializálódót meg is lepi, milyenfogalmi részletek válnak világossá vagy vitatottá a tanulmányokban. Mielőtt azonban ameglepettségről szólnék, néhány szempont a kötet nyelvhasználatáról.1.2. AngliaAhogy a szövegek olvasója megfigyelheti, a szerzők pontos fogalomelemzésekre, amolyanskolasztikus gyakorlatokra kényszerülnek, hogy a precíz jelentésekre építve ‘végre‘ vagy gyakran a‘végére‘ kifejthessék saját álláspontjukat. A fogalmi háló kitisztogatása komoly rekonstrukciósmunka és sokszor maga a tudományos munka, mint például Fazekas Péter a későbbiekben mégvizsgált világos tézise: „Állításom szerint az ontológiai emergenciának adható olyan olvasata,amely egy koherens fogalomhoz vezet, és ez az értelmezés összeegyeztethető Broad sajátelképzeléseivel‖. Fazekas Péter munkája progresszív: a mai diskurzushoz argumentatívankapcsolt szöveg ‖felülírja‖ a szakma nagy öregjének, Jaegwon Kimnek legújabb jelentéstulajdonítását.Azért merek ilyen erős kifejezést használni, mert „logikus‖, hogy egy álláspontellentmondásmentes rekonstrukciója erősebb, mint egy, koherenciát csak kereső, de nem találórekonstrukció. A jóindulatról nem is beszélve.Sok esetben viszont az elkülönítés szükségtelen restrikcióhoz vezet, például „A speciálistudományok autonómiája mellett két alapvető úton lehetséges érvelni: 1. lehet valaki nem-reduktívfizikalista, vagy 2. lehet emergentista.‖ Ez számomra hamis dilemma, ugyanis a legerősebb általamismert érv a speciális tudományok autonómiája mellett az, hogy a tudomány inherensenheterogén, ‘disunified‘, és számos érv támasztja azt is alá, hogy ez episztémikusan jó (még hogy hafinomhangolását lehet is jobbá tenni). Magyarul a köteten végighúzódó ‘asszimmetrikusellenfogalmak‘, az emergencia és redukció világán kívül is vannak értelmes nézetek, ami alapjánelfogadhatjuk a speciális tudományok autonómiáját, de a szerzői nyelvhasználat kizárja ezeket adiskurzusokat.Még izgalmasabb, amikor ideológiai elköteleződéseket is tesznek a szövegek. Vegyünk egyesetet, ahol a filozófiai diskurzusban bevett módon, bizonyos metafizikai kifejezések jelentésétrögzíti: „(1) Partikulárék: a mikrofizika által ismert legkisebb oszthatatlan elemi részecskék (példáulkvarkok, elektronok).(2) Entitások: partikulárék mereológiai összessége. Az entitások lehetnek a már tágabbértelemben vett fizika (atommag) és kémia objektumai (atomok, molekulák). Lehetséges, hogy azentitások esetében már találkozhatunk olyan tulajdonságokkal, amelyek még ha a fizikasegítségével visszavezethetők is elemibb tulajdonságokra, de csak nehezen: mégis, minden entitás