C a r t e s i u s - BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

izonyítaná a Föld gömb alakját‖(Carnap 1922). A poszt-Bolyai világban Carnap pozitív állandógörbülettel rendelkező (homogén) Riemann-teret képzel el. Fizikailag szerintem lehetetlen háromdimenziósgömbteret (three dimensional spherical space) elképzelni, mert már a két dimenzióbanis furcsák a gömbfelületen a két dimenziós lények, 2-D végtagokkal és főleg a 2-D mérőrúddal, arészletektől ezért eltekintek (Runggaldier), de már egy ilyen világ is érdekes véges és végtelenszempontjából Poincaré szerint (Poincaré 1905 (1952)). Mindenesetre Carnap tere véges éshatártalan és a méréstechnikai tanulmány rávilágít arra, hogy a Poincaré 2-D világa véges a miszempontunkból, de az ott lakó 2-D manuszok számára végtelennek tűnik, mert a határfelületreérve lehűlnek és összemennek, körkörös a fény, a törésmutatója 1/R 2 -r 2 , továbbá megerősíti akonvencionalista konklúziót, mi szerint még a geometria alapjait sem tekinthetjük ténynek.A modern fizikalista meg egy old schoolos 3-D absztrakt térben kezd gondolkodni, amiben kicsirészecskék vannak, és majd azokat megértve (mi? de hát itt a lokalizálásnál, a tulajdonságokmegállapításánál millió méréstechnikai probléma van!). Aztán egyszer csak megértjük, hogy hogyvan az a kémia. Hipp-hopp, hó-rukk, vagy egyéb téridőesemény, nekem leginkább az van afejemben, ahogy a Báró húzza magát fel, hajánál fogva…hogy én mennyire nem szerettemmagolni a Schrödinger egyenlet közelítési módszereit és mennyit riogattuk egymást a Slaterdeterminánssal!(Iszonytató mi munka az a kis lépés.) Onnan már csak egy lépés a biológia.Az agy részeinek makroszkóposan beazonosítható részei vannak és ezeket manipulálja afiziológus. Emiatt Duhem számára a biológiai tények leírási nyelve még transzparens volt, nemvoltak bizonytalanok a fogalmak kontúrjai. Neurath már általánosított: „De még a kezdő állításaisem kötöttek a sikeres tudománynak, hiszen különféle egységes nyelvek lehetnek kiindulásialapjaink, amelyek közvetlenül nem fordíthatók le egymásra. És még ha többé-kevésbé kötöttek islennének az egységes nyelvek – valójában a tegnap és a ma, egy könyv elején és végén megjelenőállítások is gyakran kissé különböző nyelvekhez tartoznak –, még akkor is különbözőrendelkezésre álló és növelhető számú megfigyelési állítás közül választhatunk, hogy pontospredikciókat tegyünk. Amit az egyik személy lényegtelennek tart – és aztán ennek megfelelőenalakítja fogalmait –, az a másik számára elengedhetetlennek tűnhet. Például Goethe amiattkritizálta Newtont, hogy az a spektrum képének elmosódó széleit elhanyagolta, míg sajátelméletének ez volt az egyik kiindulópontja.Így áll a helyzet a tudományos munka minden ’szintjén’ – nem csak a hipotézisek szűkebbtartományában, ahogyan amellett Poincaré és Duhem oly meggyőzően érvelt.‖ (Neurath 1935) 51.2. VI Second life. No real choice in first life. Six, nem Shit.A fizikalista üveggyöngyjátéka tehát a feltételezett infinitista szemantikán belül játszódik. Afogalmi keretek látszólag fixek: partikulárék mindig lesznek, a víz mindig H 2 O, stb. A keretekugyanakkor – főhajtással a Bécsi Kör töredéke amerikai emigrációjának és a fizikának –naturalizáltak. A fizikának van primátusa az ontológia kérdésében. Ennyi fennmaradt a kötetdiskurzusában is, holott az egyik leghivatkozottabb szerző Kim, aki 1988-as cikkében anaturalizált episztemológia szemére vetette, hogy az nem is valódi episztemológia, mert a valódi azpersze az, ami normatív. Már maga a cikk címe is definíciós kísérletre utal: "What is 'NaturalizedEpistemology'?" (1988), éppúgy ahogy az idézett numerus clausus „az emergentista számára a fizikai5 ―Aber schon die Ausgangssätze erfolgreicher Wissenschaft liegen nicht fest, da man von vornherein mitverschiedenen Einheitssprachen beginnen könnte, die nicht ohne weiteres ineinander übersetzt werden können. Undwenn sogar die Einheitssprache ungefähr festläge …, so könnten wir dennoch, um gut zu prognostizieren, vonverschiedenen Beobachtungssätzen ausgehen, die wir aus der Fülle der zur Verfügung stehenden und ständigvermehrbaren auswählen. Was der eine als unwesentlich vernachlässigt – um dann dementsprechend die Begriffe zuformen –, mag dem anderen als wesentlich für die Prognosen erscheinen. So hat es z.B. Goethe sehr kritisiert, daßNewton gewisse unscharfe Ränder der Spektren als unwesentlich wegließ, während er selbst gerade an dieser Stelleeinhakte.Und so geht es in jeder Schicht der wissenschaftlicher Arbeit, nicht nur im engeren Bereich der Hypothesensysteme,worauf Poincaré und Duhem so intensiv hingewiesen haben.‖ (Neurath 1994: 377)