C a r t e s i u s - BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

A véges világ (res extensa) vizsgálatakor Descartes megjegyezte: „…minden alkalommal,amikor valaminek a természetét meg szeretnénk vizsgálni, emlékezni fogunk arra, hogy Isten, akiazt létrehozta, végtelen, mi pedig minden tekintetben végesek vagyunk‖ (Descartes 1998) §24p38.1.2.V: Berlin, Bakony, a dilemma két szarva és fogalmi speciációjaA tudomány természetéből adódik, hogy a fogalmak homályosak – a kicsit más szakmák kicsitmáshogy használják a szavakat – és nagyon ügyelni kell a nyelvi zűrzavar elkerülésére. A modernevolúciós felfogáshoz szorosan kapcsolódva és azzal együtt fejlődött például a ‘gén‘ fogalma.Kezdetben nem is volt baj. Ám a ‘gén‘ egész eltérő evolúciós kutatási területek kulcsfogalmávávált. Párhuzamosan kutatták és publikáltak eredményeket a génről, amely valahogy molekulárisankisilabizálható volt Watson és Crick sejtése alapján a DNS-ből, a kémcsövek, mikroszkópok, ésfuttató zselék génjéről és a génről, amely a ‘látható (fenotípus) mögött megbúvó (genotípus)‘egyfajta absztrakciójához, a tulajdonságok potenciális lehorgonyzásához segített apopulációgenetikai modellekben. A történet részleteit szépen dolgozza fel (Müller-WilleésRheinberger 2009). Szemantikailag a két génfogalom eltérése nyilvánvalóvá vált a HumánGenom Projekt eredményét követő sokkban. Azért lehetett az eredmény meglepő, mert azevolúciós génfogalom használói ‘egy más világban voltak‘, mint a megdöbbentően kevés emberi géntszekvenáló, a DNS-fetisizmus korszakát már rég meghaladó molekuláris mikrobiológia (Merino2010).A használt jelentések konfliktusához, majd a konfliktus gyors eltűnéséhez vezetett a génfogalomfogalmi speciációja TM két közeli területen. Itt az alacsonyabb (molekuláris) szint „felülírta‖ azabsztraktabb génfogalmat. Mi a fizikalista predikciója, ha igaz a minapi hír, miszerint lehet, hogyvalami utazhat a fénysebességnél gyorsabban? Változzon valami abból a szövegből, amit azaffektusok kutatója ír:„Az érzelmi élet nagyrészt arról szól, hogy miként határozzuk meg másokhoz való viszonyunkatazáltal, hogy mintegy részesülünk elméjük állapotából, aminek segítségével meg tudjuk jósolni, hogymit akarnak mondani vagy tenni. Amikor intenzíven figyelünk valakire, a mi agyunkban is ugyanazokaz idegpályák kerülnek ingerületi állapotba, mint az övében; azoknál a csecsemőknél, akik boldogviselkedést látnak, a bal oldali homloklebeny aktivizálódik, akik pedig szomorú viselkedés tanúi,azoknál a jobb homloklebeny. (Davidson and Fox 1982)‖.Egy ilyen szöveget hirtelen máshogy kellene fogalmazni ahhoz, hogy értsük, ha valamifundamentálisan más törvények alapján működne a világban? Jó, hogy nem: a tudomány hatalmasépülete azáltal robosztus, hogy sok ponton kapcsolódik az empirikus világhoz: sok műszeren,gyakorlaton, közösségen keresztül. Ezek egyikében bekövetkező bármilyen változást ‘kihever‘ arendszer, így volt, így is lesz, ezért tud fejlődni, ezért ‘tartja meg a társadalom‘ már ha és még hamegtartja.1.2. VI. Bécs, nem messze a MargaretentőlUgyanígy a tudomány természetéből adódik, hogy a fogalmak más-más szövegkorpuszokbanmást és mást jelentenek. Számomra – egyszerűen a Bécsi Kör előtörténetének kutatása kapcsán –a fizikalizmus elsősorban Otto Neurath felfogását jelenti, ami nem mikroállapotok/entitások felőlépítkezik, hanem egy mélyen konvencionalista világképből, amely Mach, Poincaré és Duhemmunkásságára építkezve a logikai empirizmushoz/pozitivizmushoz kapcsolható. Neurath,kikerülendő a Carnap-i, szolipszizmust implikáló álláspontot a protokoll-tétel vitában társadalmilaghorgonyozta le fizikalizmusát: a társadalmunkban felnövők számára a szavak a makrofizikai