Budapesti Corvinus Egyetem - Drama Improves Lisbon Key ...

érvelnek szerinte, hogy a dráma a fantáziáról és nem az igazságról, valóságról szól,miközben ő pontosan ellenkezőleg gondolja. Elutasítja a fent említett kettéválasztást ésazt állítja, a dráma is képes az objektivitásra, racionalitásra tanítani, azzal, hogy drámásmódszerekkel részletezni lehet, vagy akár radikálisan is megváltoztatni hiteket,érzéseket, mert társadalmi kérdésekről vitáznak a diákok. Graham Mcfee azt mondja,hogy a művészet, így akár a dráma is kognitív szintekre is hat, ebből kifolyólagintegrálható az oktatásban. (Best idézi Mcfeet, 1996, 10.o.) Szerintük az oktatásbanszinte minden tantárgyban benne kellene, hogy legyen a személyes bevonódás, azérzelmek, vagy legalábbis emberi értékek, tapasztalatok, hiszen ezáltal hatásosabb leheta tanulási folyamat, ha élethelyzetek megélésével tanítanak, érzelmi bevonódásonkeresztül deliberatív módon, amely intenzívebben hat a gyerekekre. Többek közöttéppen emiatt az érv miatt száműzik az oktatásból hosszú időre a drámapedagógiát, mertnem tekintik igazi tanulásnak, csak érzelmek átélésének. Best szerint, ahhoz, hogy ez avélekedés megváltozzon, azt kellene elérni, hogy megszűnjön az a nézet, miszerint azérzelmek nem lehetnek kognitívak és racionálisak, mert ha ezt bebizonyítják, akkor azoktatási rendszer is jobban befogadná a színházi nevelést. Már az amerikai filozófus,John Dewey (a reformpedagógia egyik elméleti atyja) is felhívta arra a figyelmet, mint areformpedagógusok egyik atyja, hogy a hagyományos nevelés csődöt mondott, mertnem a közösségi élet alapvető formájaként fogják fel, hanem mint, aminekinformációkat kell közvetíteni a diákok felé és szokásokat kialakítani bennünk, anélkül,hogy ezt interakciókban, tapasztalatokban kialakítva tennék. (Dewey, 1976)Egy 2003-ban publikált kutatás azt vizsgálta, hogyan hat a színházi nevelés ademokratikus attitűdökre. A kutatás egy olyan egyalkalmas színházi nevelésifoglalkozás hatását vizsgálta, melynek témája a féltékenység és az abból fakadóagresszió volt. (Cziboly és Németh, 2003) Kutatásukat 399 fős mintán végezték,ötödikes gyerekek körében. Ők is abból indultak ki, amit a drámapedagógiai éspszichológiai irodalom a dráma fejlesztő hatásáról ír és ennek alapján alkották meghipotézisüket. A demokratikus viselkedés dimenzióit öt kategóriában ragadták meg,melyek a következők: szólásszabadság, önkifejezés, indulatkezelés, kommunikáció,konszenzus. Ezekből a dimenziókból alakítottak ki egy demokratikus viselkedés spirált,melynek együttes hatását vizsgálták. A kutatás módszertana hasonló volt, mint amitbemutatok a kvantitatív elemzésemet tartalmazó fejezetben, azaz volt a foglalkozásnakegy bemeneti mérése, majd a foglalkozás után egy kimeneti mérés, azonban kontrollcsoport nem volt. Az eredmények a következők lettek:20