MOTESZ

KLINIKUM ÉS TUDOMÁNYA Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalásaKomplementer medicina – a bizonyítékokon alapuló orvoslás elvei alapján1. Rövid összefoglaló: az evidenciák alapjánelfogadható komplementer terápiákmeghatározásának elvei1. Elengedhetetlen feltétel, hogy a terápiás eredményeketmind a nyugati orvostudományban, mind akomplementer terápiák esetében tudományos módszerekkelbizonyítsák, és csak a hatékony eljárásokatés szereket alkalmazzák.2. Azon komplementer terápiák kerülhetnek alkalmazásra,amelyekrõl elkészültek a multicentrikus,kettõs vak randomizált kontrollált vizsgálatok, ésezek az eredmények megfelelõ impakt faktorral rendelkezõnemzetközi folyóiratokban publikálásra kerültek.3. Nyitottnak kell lenni bármely komplementer terápiáseljárás elfogadására, amennyiben az ,,evidencebased medicine” (EBM) alapelvei alapján bizonyíthatóaz adott eljárás biztonságossága és hatásosságaaz adott betegség gyógyításában.4. Mindezek alapján csak azon komplementer terápiáseljárás fogadható el és ajánlható, amelyrõl a bizonyítékokonalapuló orvoslás elvei szerint, multicentrikus,randomizált kontrollált vizsgálatok alapjána szükséges evidenciákat (forrás: COCHRANEDATABASE OF SYSTEMATIC REVIEWS) a kérdésbenilletékes döntéshozó fórumhoz az eljárást alkalmaznikívánó benyújtotta, és a tervezett eljárás afenti elvek figyelembe vételével hivatalosan elfogadástnyert.5. A fenti szempontok szerint javasolt a komplementerterápiás eljárások magyarországi alkalmazásának ésjogi szabályozásának az újragondolása. Kiemelendõaz, hogy diagnózist és terápiás javaslatot Magyarországonérvényes orvosi diplomával rendelkezõkolléga állíthat fel. Figyelembe kell venni azt, hogya késve felállított diagnózis, illetve a hatástalan(vagy esetleg káros) terápia alkalmazása veszélyeztethetia beteg egészségi állapotát és ennek jogi konzekvenciáivannak.6. Miután a komplementer medicina igen gyakori alkalmazástnyert az elmúlt évek során, ezért javasolt afent megfogalmazott elvek széleskörû és közérthetõismertetése a lakosság körében.2. BevezetõA Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Orvosi TudományokOsztályának „Természetgyógyászat (KomplementerMedicina)” fogalmi meghatározását és az egyesdiagnosztikus és terápiás eljárásaival kapcsolatos 2004-ben kialakított tudományos és szakmai állásfoglalását széleskörûenelfogadták és azt iránymutatónak ítélték. Az elmúltévek tapasztalatait figyelembe véve az MTA OrvosiTudományok Osztálya korábbi értékelését áttekintette, ésa bizonyítékokon alapuló orvoslás szempontjai szerint azalábbiakat terjeszti elõ:1. Az egészségügyi területet érintõ nem konvencionáliseljárások módosított jogi szabályozása csak szakmailagelfogadott konszenzuson alapulhat. Ennek értelmébenjavasolt az MTA véleményét és állásfoglalásátigénybe venni.2. Különösen fontos a tudományos megítélés, illetve atudományos irányelvek figyelembe vétele, mivel az1997. évi CLIV. az egészségügyrõl szóló törvény104. § (2) szerint „A nem-konvencionális eljárásokaz egészség és betegség eltérõ szemléletén, a konvencionális,természettudományosan megalapozotteljárásoktól eltérõ megközelítésbõl eredõ módszerekenalapulnak”. Ez pedig úgy is értelmezhetõ, hogya nem-konvencionális eljárásokat ki lehet vonni azegészségügyi törvényben, az orvosi gyakorlatot szabályozórendelkezések hatálya alól.3. Az utóbbi években az a sajnálatos gyakorlat terjedtel, hogy bizonyos természetgyógyászati eljárások médiánkeresztül történõ hirdetésénél és az eljárásokgyakorlati alkalmazásánál sok esetben nem érvényesülneka fenti törvény 104. § (4) bekezdésében foglaltak,vagyis „A nem-konvencionális eljárások alkalmazásasorán a betegjogok, a tájékoztatási és dokumentációskötelezettség...”. Ennek betartása – azaz atájékoztatás a diagnosztikus illetve terápiás eljárás valósértékérõl és a félrevezetés elítélése – törvényilegbiztosítandó.4. Ma már az egyes természetgyógyászati rendelõkben,terápiás egységekben orvosok és szakorvosok is tevékenykednek.Ennek értelmében az a törvényielõírás, hogy bármilyen komplementer kezelés javaslatavagy megindítása elõtt kötelezõ a „szakorvosi”vizsgálat, illetve konzultáció, teljesíthetõ az egységekállományában dolgozó orvosokkal is, amelynem tekinthetõ indifferens konzultációnak.2011; XIX(1–2):25–32MOTESZMAGAZIN25