Hungaropharma ZRt. 2007 - 04 számú közlemény

ensek betahisztin kezelése során.
Óvatosság szükséges azon páciensek esetében, akik urticariában,
allergiás rhinitisben szenvednek, mert a betahisztin terápia
során tüneteik rosszabbodhatnak.
A készítmény laktózt tartalmaz. Ritkán elôforduló, örökletes
galaktóz intoleranciában, lapp laktáz-hiányban vagy glükózgalaktóz
malabszorpcióban a készítmény nem szedhetô.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók:
Bizonyítottan veszélyes kölcsönhatások elôfordulását mostanáig
nem tapasztalták.
Egy esettanulmányban beszámoltak az etanollal és pirimetamint,
valamint dapszont tartalmazó anyaggal történt kölcsönhatásról,
egy másik esettanulmányban pedig arról számoltak
be, hogy a szalbutamol felerôsítette a betahisztin hatását.
Mivel a betahisztin hisztamin-analóg, elméletileg lehetséges az
antihisztaminokkal való kölcsönhatás, de ilyen kölcsönhatásról
mostanáig nem számoltak be.
4.6 Terhesség és szoptatás: Terhességben és a szoptatás
idôszakában történô biztonságos alkalmazásra vonatkozóan
nem áll rendelkezésre elegendô adat.
Terhes nyulakban történt vizsgálatok alkalmával nem tapasztaltak
teratogén hatást.
A betahisztin kiválasztódik az anyatejbe, és az anyatejben olyan
koncentrációt ér el, mint a plazmában. A betahisztin újszülöttekre
kifejtett toxikus hatásai nem ismertek ilyen koncentráció
esetén. Mindezek következtében a betahisztin alkalmazása
kerülendô a terhesség és szoptatás idôszaka alatt.
4.7 A készítmény hatásai a gépjármûvezetéshez és a gépek
üzemeltetéséhez szükséges képességekre: Esetenként
beszámoltak álmosságról a betahisztin alkalmazása során. A
pácienseket figyelmeztetni kell arra, hogy ilyen tünetek elôfordulása
esetén kerülniük kell a koncentrációt igénylô helyzeteket,
mint például a gépjármûvezetést és a veszélyes gépek üzemeltetését.
4.8 Nem kívánatos hatások, mellékhatások:
Gastrointestinális rendszer: gyomorpanaszok, dyspepsia,
émelygés.
Bôr és bôr alatti kötôszövet: igen ritkán allergiás bôrtünetek:
bôrkiütés, viszketés, urticaria fordulnak elô.
Központi idegrendszer: fejfájás, esetenként álmosság.
4.9 Túladagolás: A betahisztin túladagolásának a tünetei a
következôk: émelygés, hányás, dyspepsia, ataxia, és magasabb
dózisok esetén convulsiok. A betahisztinnek nincs specifikus
antidotuma. Túladagolás esetén gyomormosás és tüneti
kezelés javasolt.
5. Farmakológiai tulajdonságok:
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok: ATC kód: N07C A01
Farmakoterápiás csoport: Szédülés elleni készítmények.
A betahisztin hatásmechanizmusa nem teljes mértékben tisztázott.
Farmakológiai állatkísérletekben kimutatták, hogy javítja a
belsô fülben a stria vascularis keringését, valószínûleg a belsô
fül microcirculatiojában részt vevô precapillaris sphincterek
ellazítása révén.
Farmakológiai vizsgálatok szerint a betahisztin enyhe H1-receptor
agonista és jelentôs H 3-receptor antagonista tulajdonságokkal
rendelkezik a központi idegrendszer és a vegetatív idegrendszer
területén. A betahisztin dózisfüggôen gátolja a neuronok
spike-generáló aktivitását a lateralis és medialis vestibularis
magvakban. Nem tisztázott ugyanakkor, hogy ennek mi a
szerepe a betahisztinnek a Meniére-syndromára, illetve a vestibularis
régióra gyakorolt hatásában.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok: Orális alkalmazást követôen
a betahisztin maradéktalanul felszívódik. Éhgyomorra történô
orális alkalmazást követôen a 14 C-jelzett betahisztin a plazma
csúcskoncentrációt körülbelül egy óra múlva éri el.
A betahisztin eliminációja fôként metabolizmus útján történik. A
metabolitok eliminációjának fô útja a veséken keresztül történô
kiválasztás. Radioaktívan jelzett 8 mg-os betahisztin dózis alkalmazását
követôen a beadott aktivitás 85-90%-a 56 órán át ürült
ki a vizelettel. A kiválasztás mértékének maximumát a beadást
követôen 2 óra múlva érte el. A betahisztin orális alkalmazást
követôen igen alacsony plazmaszintet ér el. Ezért a betahisztin
farmakokinetikai tulajdonságainak megállapítása metabolitjának,
a 2-piridilecetsav plazmakoncentrációjának adatain alapul.
Nincs bizonyítéka a preszisztémás metabolizmusnak, és a
gyógyszer, valamint metabolitjainak epével történô kiválasztása
sem jelentôs része az eliminációnak. A humán plazmafehérjékhez
való kötôdése csekély, illetve elhanyagolható mértékû, a
betahisztin metabolizmusa a májban történik. Az alkalmazott
dózis 80-90%-a ürül ki a vizelettel.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei:
A betahisztin-dihidroklorid 250 mg/ttkg-ig terjedô napi adagjai
patkányokban nem okoztak mellékhatásokat. Idegrendszeri
mellékhatásokat észleltek kutyák és majmok esetében iv. alkalmazott
120 mg/ttkg és ennél nagyobb napi adagok után.
Hányás jelentkezett 120 mg/ttkg és e fölötti napi adagok alkalmazásakor
a kutyák és szórványosan a majmok esetében is.
A betahisztinnek nincs mutagén hatása és patkányokban nem
bizonyult carcinogénnek. Vemhes nyulakban végzett vizsgálatokban
nem bizonyult teratogénnek.
6. Gyógyszerészeti adatok:
6.1 Segédanyagok felsorolása: Povidon K-90, mikrokristályos
cellulóz, laktóz-monohidrát, vízmentes kolloid szilícium-dioxid,
kroszpovidon és sztearinsav.
6.2 Inkompatibilitások: Nem ismertek.
6.3 Felhasználhatósági idôtartam: 3 év.
6.4 Különleges tárolási elôírások: Az eredeti csomagolásban,
legfeljebb 25°C-on tárolandó.
7. A forgalombahozatali engedély jogosultja:
ratiopharm Hungária Kft.
178. oldal 2007. 4. szám