Hungaropharma ZRt. 2007 - 04 számú közlemény

More documents

Recommendations

Info

tehetôen kapcsolatos ≥0,1%-ban megfigyelt nem fatális, súlyos mellékhatások is a fenti táblázatban kerültek felsorolásra. A nem kívánatos események miatti tartós gyógyszerelhagyás aránya 5,8% volt a valzartannal kezelt, és 7,7% a kaptoprillal kezelt betegek között. Laboratóriumi eltérések: Ritkán a hemoglobin és a hematokrit érték csökkenése, neutropenia fordulhat elô. A kontrollált klinikai vizsgálatokban a Diovan-t szedô betegek 0,8%-ában, illetve 0,4%-ában észleltek szignifikáns (>20%) hematokrit, illetve hemoglobin érték csökkenést. Összehasonlítva, a placebót szedô betegek 0,1%-ában mutatták ki mind a hematokrit érték, mind a hemoglobinszint csökkenését. Neutropeniát a valzartan kezeltek 1,9%-ában mutatták ki, míg ACE gátló kezelésben részesülô betegekben ezen eltérés gyakorisága 1,6% volt. Hipertóniás betegekben végzett kontrollált klinikai vizsgálatokban a szérum kreatinin-, kálium-, össz bilirubinszint szignifikáns emelkedését a valzartannal kezelt betegek 0,8%-ában, 4,4%ában, illetve 6%-ában észleltek, míg ACE gátló kezelésben részesülô betegekben ezen eltérések gyakorisága 1,6%, 6,4%, illetve 12,9% volt. Szívelégtelenségben szenvedô betegekben a Diovan-nal kezeltek 3,9%-ában figyeltek meg >50%-os kreatinin-szint emelkedést a placebóval kezeltek 0,9%-ával szemben. Ezekben a betegekben a Diovan-nal kezeltek 10%-ában figyeltek meg >20%-os káliumszint emelkedést a placebóval kezeltek 5,1%ával szemben. A szívizominfarktus utáni állapotban lévô betegek esetében a szérum kreatinin-szint kétszeresére emelkedését figyelték meg a valzartannal kezelt betegek 4,2%-ában, a valzartan + kaptopil kezelést kapó betegek 4,8%-ában és a kaptoprillal kezelt betegek 3,4%-ában. Speciális laboratóriumi ellenôrzés nem szükséges esszenciális hipertóniában szenvedô betegek valzartan kezelésekor. Ritkán a májfunkciós értékek növekedését észlelték valzartannal kezelt magas vérnyomásos betegekben. Szívelégtelenségben végzett klinikai vizsgálatokban a valzartannal kezelt betegek 16,6%-ában figyeltek meg több, mint 50%-os BUN (vér urea nitrogén) szint emelkedést összehasonlítva a placebo csoport 6,3%-ával. 4.9 Túladagolás: Diovan túladagolása nagymértékû hipotóniát okozhat, ami eszméletvesztéshez, a keringés összeomlásához és/vagy sokkhoz vezethet. Ha a bevétel nemrég történt, hánytatás javasolt. Egyébként a szokásos kezelésként fiziológiás nátrium-klorid oldat iv. infúziója javasolt. A valzartan nagy valószínûséggel nem távolítható el hemodialízissel. 5. Farmakológiai tulajdonságok: 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok: ATC kód: C09C A03 Farmakoterápiás csoport: angiotenzin II antagonisták (valzartan). A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktív hormonja az angiotenzin II, ami az angiotenzin I-bôl alakul át az angiotenzin konvertáló enzim (ACE) hatására. Az angiotenzin II különbözô szövetek sejt-membránjában megtalálható specifikus receptorokhoz kötôdik. Sokféle fiziológiás hatással rendelkezik, beleértve különösen a vérnyomás szabályozásra kifejtett direkt és indirekt hatást. Hatékony vazokonstriktor lévén, az angiotenzin II direkt presszor hatást vált ki. Ezen kívül fokozza a nátrium retencióját és az aldoszteron szekréciót. A Diovan (valzartan) per os adva hatékony, specifikus angiotenzin II (Ang II) receptor antagonista. A valzartan szelektíven hat az AT 1 receptor altípusra, ami az angiotenzin II ismert káros hatásaiért felelôs. Az AT 1 receptor valzartannal történô gátlása az Ang II plazmaszintjét növeli, ami stimulálja a nem gátolt AT 2 receptort, ami ellensúlyozza az AT 1 receptor hatását. A valzartan nem fejt ki parciális agonista hatást az AT 1 receptorokon, és sokkal nagyobb affinitással (kb. 20000-szeres) kötôdik az AT1 receptorokhoz, mint az AT 2 receptorokhoz. A valzartan nem gátolja az ACE, más néven kinináz-II mûködését, ami az Ang I-et Ang II-vé alakítja és a bradikinint lebontja. Az angiotenzin II receptor antagonisták nagy valószínûséggel nem okoznak köhögést, mivel nem hatnak az ACE-ra, és nem potenciálják a bradikinint és a P anyagot. Azokban a klinikai vizsgálatokban, melyekben a valzartant ACE gátlóval hasonlították össze, a száraz köhögés incidenciája szignifikánsan (p
Közlemény A HUNGAROPHARMA ZRT. gyógyszerészeti szaklapja gos nyomon követés csaknem 2 év volt. A Val-HeFT-ben a Diovan átlagos napi adagja 254 mg volt. A vizsgálatnak 2 primer végpontja volt: minden mortalitási ok (a halálig eltelt idô) és szívelégtelenségi morbiditás (az elsô betegséggel kapcsolatos eseményig eltelt idô), úgymint halál, hirtelen halál reszuszcitációval, szívelégtelenség miatti hospitalizáció, legalább négy órán át tartó ambuláns intravénás inotrop vagy vazodilatátor gyógyszer adása. A mortalitási okok a valzartan és placebo csoportban azonosak voltak. A valzartan csoportban a morbiditás 13,2%-kal csökkent a placebóhoz képest. A kezelés további haszna az elsô hospitalizációig eltelt idô kockázatának 27,5%-os csökkenése volt. A morbiditási- mortalitási események kockázatának csökkenése legkifejezettebb azoknál a betegeknél volt, akik ACE-gátló vagy β-blokkoló kezelést nem kaptak. A hármas kezelést kapó (β-blokkoló, ACE gátló és valzartan) betegek esetében nem csökkent a kockázat a placebóhoz viszonyítva. További klinikai vizsgálatok eredményei, mint pl. a VALIANT (lásd a „Myocardialis infarktus utáni állapot” részt) vizsgálat, megváltoztatatták a „hármas kombináció”-ra vonatkozó véleményeket, ugyanis ezen betegek körében a mortalitás nem volt magasabb a hármas kombináció alkalmazása során, mint a kontroll csoportban. Fizikai terhelhetôség: NYHA II-IV stádiumú szívelégtelenségben, balkamra diszfunkcióban (LVEF ≤40%) szenvedô betegekben vizsgálták, hogyan befolyásolja a fizikai terhelhetôséget a módosított Naughton Protokoll szerint a valzartan hozzáadása a szívelégtelenség szokványos terápiájához. Minden kezelt csoportban a terhelhetôségi idô növekedését észlelték. A placebo csoporthoz viszonyítva a valzartan csoportban a terhelhetôségi idô átlagos növekedését észlelték, de statisztikailag nem volt szignifikáns. A legnagyobb növekedést abban a betegcsoportban észlelték, akik nem kaptak ACE-gátlót, itt a terhelés ideje kétszeresre nôtt a placebóhoz képest. NYHA II és III stádiumú szívelégtelenségben szenvedô (LVEF ≤45%) betegekben, akik a vizsgálat kezdete elôtt már legalább 3 hónapja ACE-gátló kezelést kaptak, összehasonlították az enalapril és a valzartan hatását a terhelhetôségre a 6 perces járási tesztben. A 80 és 160 mg valzartan naponta egyszer adva legalább olyan hatékony volt, mint az 5 és 10 mg enalapril naponta kétszer adva a terhelhetôséget illetôen a 6 perces tesztben azokban a betegekben, akiket már legalább 3 hónapja ACE-gátlókkal stabilizáltak és valzartanra vagy enalaprilra állítottak át. NYHA stádium, tünetek, életminôség, ejekciós frakció: A Val- HeFT vizsgálatban a valzartannal kezelt betegekben szignifikáns javulás mutatkozott a NYHA stádium, a szívelégtelenségi tünetek, mint dyspnoe, fáradtság, ödéma tekintetében a placebóhoz viszonyítva. A valzartannal kezelt betegek életminôsége - a Minnesota Living with Heart Failure Quality of Life - skála szerint a kezelés végére a placebóhoz képest jobb volt. Az ejekciós frakció a valzartannal kezelt betegekben szignifikánsan növekedett, a LVIDD szignifikánsan csökkent a kiindulási értékhez képest a kezelés végén a placebóval összehasonlítva. Myocardialis infarktus utáni állapot: A VALIANT (Valsartan In Acute myocardial iNfarcTion) vizsgálat randomizált, kontrollált, kettôs vak multinacionális tanulmány volt, 14703 beteg bevonásával, akik heveny szívizominfarktuson estek át, és pangásos szívelégtelenség tüneteit, illetve radiológiai jeleit és/vagy a balkamrai szisztolés funkció zavarát mutatták (ami abban nyilvánult meg, hogy az ejekciós frakció ≤40% volt a radioizotópos ventriculographia során, vagy ≤35% az echocardiographia, illetve kamrai kontrasztos angiographia alkalmával). A betegeket a myocardialis infarctus kezdete után, 12 órától 10 napig terjedô idôszakon belül véletlenszerûen sorolták a három kezelési csoport egyikébe: valzartan (naponta kétszer 20 mg-ról fokozatosan emelve a legnagyobb tolerálható adagig, legfeljebb naponta kétszer 160 mg-ig), ACE-gátló kaptopril (naponta háromszor 6,25 mg-ról fokozatosan emelve a legnagyobb tolerálható adagig, legfeljebb napi háromszor 50 mg-ig), vagy valzartan + kaptopril kombinált kezelés. A kombinációval kezelt csoportban a valzartan adagját a napi kétszer 20 mg-ról fokozatosan emelték a legnagyobb elviselt adagig, legfeljebb napi kétszer 80 mg-ig; a kaptopril adagja ugyanaz volt, mint a monoterápia esetén. A kezelés átlagosan két évig tartott. A Diovan átlagos napi adagja a monoterápiás csoportban 217 mg volt. A következôk tartoztak még az alapterápiához: acetilszalicilsav (91%), β-blokkolók (70%), ACE-gátlók (40%), thrombolytikumok (35%), valamint sztatinok (34%). A tanulmányozott populáció 69%-ban férfiakból, 94%-ban fehér bôrûekbôl, 53%-ban pedig 65 éves vagy idôsebb korúakból állt. Az elsôdleges végpont a bármely okból eredô halálozásig eltelt idô volt. A valzartan ugyanolyan hatékony volt a szívizominfarktus utáni, bármely okból bekövetkezô halálozás csökkentésében, mint a kaptopril. Az összes okból eredô halálozás a valzartan (19,9%), a kaptopril (19,5%) és a valzartan + kaptopril (19,3%) kezelést kapó csoportban is hasonló volt. A valzartan hatásos volt a szívés érrendszeri eredetû halálozás csökkentésében, csökkentette a kardiovaszkuláris halálhoz vezetô elsô eseményig eltelt idôt, a szívelégtelenség miatt szükségessé váló kórházi felvételeket és a szívizominfarktus ismétlôdését, az újraélesztést és a nem fatalis kimenetelû stroke-ot (másodlagos végpontot) tekintve is. Mivel ez aktív kontrollos (kaptopril) vizsgálat volt, elvégezték az összes okból eredô halálozás kiegészítô elemzését is, hogy felmérjék, milyen lett volna a valzartan teljesítménye a placebóhoz viszonyítva. A szívizominfarktus korábbi referenciavizsgálatainak - SAVE, AIRE és TRACE - az eredményeit felhasználva a valzartan becsült hatása a kaptopril hatásának a 99,6%-át (97,5% CI=60-139%) megtartotta. A valzartan és a kaptopril kombinálása nem jelentett plusz elônyt az egyedüli kaptoprilhoz képest. Az életkor, a nem, a rassz, az induláskor alkalmazott kezelések, vagy az alapbetegség alapján nem volt különbség az összes okból eredô halálozásban. Nem volt különbség az összes okból eredô, illetve a szív- és érrendszeri eredetû halálozásban vagy morbiditásban, ha β-blokkolókat alkalmaztak együtt a valzartan + kaptopril kombinációval, az egyedüli valzartannal, vagy az egyedüli kaptoprillal. A vizsgált gyógyszeres kezeléstôl függetlenül a halálozás nagyobb volt a β-blokkolókkal nem kezelt betegek csoportjában, ami arra utal, hogy a β-blokkolóknak az e betegek körében ismert kedvezô hatása a jelen vizsgálatban is megmaradt. Ezen kívül a valzartan + kaptopril kombinált kezelés, a valzartan monoterápia és a kaptopril monoterápia kezelési elônyei megmaradtak a β-blokkolókkal kezelt betegek esetében. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok: Per os alkalmazás után a valzartan abszorpciója gyors, bár a felszívódott mennyiség nagymértékben változó. A Diovan átlagos abszolút biohasznosulása 23%. A valzartan multiexponenciális bomlási kinetikát mutat (t1 /2 α
Page 1 and 2: Közlemény A HUNGAROPHARMA ZRT. gy
Page 21: Közlemény A HUNGAROPHARMA ZRT. gy

Hungaropharma ZRt. 2007 - 04 számú közlemény

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?