DIPLOMAMUNKA Matus Péter - MTA SzFKI

ölhetők a mágneses tér inhomogenitásából származó perturbációk, így alkalmas a spinspin
relaxációs idő meghatározására.
2.6.3 Spin-rács relaxációs idő mérése
A90 Æ -os impulzussal lefordított spinek nemcsak az x y síkban terülnek szét, amit eddig
vizsgáltunk, hanem a termodinamikai egyensúlynak megfelelő M z´0µ mágnesezettség
elérésére is törekszenek. Ha az első impulzus után τ idő múlva alkalmazunk egy második
90 Æ -os impulzust is, akkor arról kapunk információt, hogy az eltelt τ idő alatt a mágnesezettség
hányad része regenerálódott a spin-rács relaxáció következtében. Ez azon alapszik,
hogy a második impulzus is leforgatja a spineket a külső mágneses térre merőleges síkba,
ahol a jel detektálása folyik, és a detektált jelünk arányos a leforgás előtti eredő mágnesezettség
z komponensével, ami a spin-rács relaxáció következtében nőtt fel az M z´τµ
értékre. Ha a fenti impulzus-kombinációt különböző τ értékekre rendre megismételjük,
akkor a második impulzus utáni amplitudók leolvasásával a relaxációs görbe megkapható,
amelyből a spin-rács relaxációs idő már könnyedén meghatározható megfelelő illesztés
segítségével. Ez a (2.8) ábrán is szemléltetett mérési módszer a telítési feléledés.
A telítési feléledésen kívül van egy másik lehetőségünk is a spin-rács relaxációs idő
mérésére, ez pedig az inverziós feléledés. Ez teljesen hasonló a telítési feléledés módszerhez,
azzal a különbséggel, hogy az első alkalmazott impulzus 180 Æ -os. Ennek hatására a
spinek a z irányba fordulnak le, ami azt jelenti, hogy ezt követően nem lesz az x y síkban
mágnesezettség, így jelet sem detektálunk. A második 90 Æ -os impulzusnak ugyanaz
a mintavevő szerepe van, mint az előző esetben, és a relaxációs idő meghatározását is a
telítési feléledés módszerénél leírtak szerint kell végezni, de azt figyelembe kell venni,
hogy ebben az esetben M z nem0ésM z´0µ, hanem M z´0µ és M z´0µ között változik. Az
inverziós feléledés folyamatát a (2.9) ábrán követhetjük nyomon.
22