DIPLOMAMUNKA Matus Péter - MTA SzFKI
DIPLOMAMUNKA Matus Péter - MTA SzFKI
DIPLOMAMUNKA Matus Péter - MTA SzFKI
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
— Amplitudó-módus<br />
Ismeretes, hogy 1T 1<br />
∝∆B amplitudó-módus esetén, mivel a mágneses tér fluktuációja<br />
arányos a rendparaméter amplitudójának fluktuációjával δB ∝ δ∆, ezért<br />
∆B´ϕµ ∝ d∆´rϕµ ∝ cosϕ (6.10)<br />
dt<br />
Ennek következményeként az amplitudó-módus esetén a legnagyobb 1T 1<br />
a spektrum<br />
szélein (ϕ 0), legkisebb pedig a közepén (ϕ π2) várható.<br />
— Fázis-módus<br />
Fázis-módus esetén a rendparaméter fázisának fluktuációit kell figyelembe venni:<br />
∆B´ϕµ ∝ ∂∆´rϕµ<br />
∆ϕ ∝ sinϕ (6.11)<br />
∂ϕ<br />
Ebben az esetben a spektrum szélén 1T 1<br />
kicsi, a nagy járulék a jel közepétől származik.<br />
Ha e fenti analízist összevetjük az általunk a jel különböző részein mért relaxációs<br />
időkkel (5.11 ábra), akkor azt találjuk, hogy a kollektív gerjesztések a fazonoktól származnak.<br />
Ez megfelel a várakozásainknak, mert az amplitudó-módusban az (1.13) összefüggés<br />
szerint energiarés van.<br />
6.2.3 Kvantitatív analízis<br />
Mivel a spektrum különböző részeihez különböző relaxációs idők tartoznak, ezért végeztünk<br />
egy szimulációt, hogy kiderítsük, a fázis-gerjesztések hogyan járulnak hozzá a<br />
relaxációhoz. Tekintsük a mágnesezettséget a következő alakban:<br />
¼<br />
∆M´tµ ∆M´0µ 1<br />
<br />
2π<br />
1<br />
dϕ e<br />
2π<br />
0<br />
t<br />
T sinϕ 10<br />
½<br />
(6.12)<br />
A fenti kifejezés által leírt szimulációt elvégeztük a teljes spektrumra, valamint a szélére<br />
(ϕ 0 és arcsin´13µ között változik) és a közepére is (ϕ arcsin´13µ és arcsin´23µ<br />
között változik). A kapott értékeket a (6.6) ábrán szemléltetjük a görbékre illesztett nyújtott<br />
exponenciális függvénnyel együtt. A nyújtott exponenciális kitevő az egész spektrumra<br />
β 084, közepére β 1, szélére pedig β 083<br />
A fenti szimuláció természetesen T c közelében nem érvényes, mert ott nem választható<br />
szét az amplitudó- és a fázis-módus. A végzett számítások eredményeként a nyújtott exponenciális<br />
kitevők egy széles hőmérséklettartományban (80 K és 170 K között) jó egyezésben<br />
vannak a mért eredményekkel (lásd (5.12) ábra). Így az az állítás, hogy a TSH-tól<br />
származó relaxációt a fazonok okozzák, egy újabb megerősítést nyert. Ahol jelentősebb<br />
eltérés mutatkozik a mért és a szimulált kitevő értékében, nevezetesen T c környezetében<br />
ill. 70 K alatt, azokra az esetekre a továbbiakban még ki fogunk térni.<br />
46
Change language