DIPLOMAMUNKA Matus Péter - MTA SzFKI

10 2 ε’
ε’’
10 -1
ε(ω)/ε(0)
10 -4
10 -7
10 -9 10 -6 10 -3 10 0 10 3 10 6 10 9
6.10 ábra. A dielektromos függvény frekvenciafüggése log-log skálán
a (6.28) összefüggés alapján számítva
ωτ
miatt ∑ k
-ba a k 0-hoz közeli tagok adnak csak járulékot, ezért nem követünk el nagy
hibát, ha a ∑ k
-t k 0-val helyettesítjük.
Várakozásaink szerint, ha a kollektív módus relaxációs ideje közelítőleg megegyezik
a Larmor-frekvencia inverzével 1τ ω L
, akkor ebben a hőmérséklettartományban egy
extra T 1
eloszlást várunk ε´ωµ-nak megfelelően, és M z relaxációja kifejezhető az alábbi
módon:
M z ∝ exp ´tτµ α ℄ ahol α 07 (6.31)
A méréseink szerint 60 K környezetében valóban egy extra T 1
eloszlált tapasztalunk
az (5.12) ábra tanúsága szerint, ezen felül a relaxáció eloszlásának szélességét jellemző
nyújtott exponenciális kitevő is megegyezik a dielektromos relaxáció során kapott kitevővel!
Ez kiinduló állításunk egyik bizonyítéka.
Szintén a transzportmérések alapján ismert a küszöbtér és a sztatikus dielektromos
állandó kapcsolata [37]:
ε 0´T µE T ´T µ ³ const. (6.32)
amely széles hőmérséklettartományban teljesül. Ezért ha csökkentjük hőmérsékletet azt
tapasztaljuk, hogy E T ´T µ küszöbtér csökkenni kezd, és ezzel párhuzamosan a sztatikus
dielektromos állandó növekedésnek indul. Ekkor a (6.29) összefüggés alapján a dielektromos
függvény alacsonyabb hőmérsékleten nagyobb értékeket vesz fel. Ezt a viselkedést
a (6.11) ábrán mutatjuk be. Ezen az ábrán megfigyelehető, hogy a hőmérséklet csökkentésével
a dielektromos függvény képzetes részének a csúcsa alacsonyabb frekvenciák felé
53