1.2.2 Kohn-anomália A szuszceptibilitás divergenciája az elektron-fonon kölcsönhatás miatt módosítja a fononok diszperziós relációját, amely így az alábbi alakot ölti: ω 2´qµ ω0 2 ´qµ1 g2 χ´qµ℄ (1.2) ahol g az elektron-fonon csatolási állandó, χ´qµ a dielektromos szuszceptibilitás, ω amegváltozott, ω 0 pedig az eredeti diszperziós reláció. Ahőmérséklet csökkentésével az (1.1) kifejezésnek megfelelően χ´q 2k F µ növekedni kezd, ami az (1.2) egyenlet szerint q 2k F -nél a fonon-módus lágyulásához vezet, azaz itt a fonondiszperziónak éles minimuma van. Ez a jelenség a Kohn-anomália [15], amely inelasztikus neutronszórással mutatható ki. Ha a 2k F hullámszámú fonon energiája zérussá válik, akkor a kristályrácsban ugyanezzel a hullámszámmal sztatikus rácstorzulás jelenik meg. Ezt pedig röntgen-diffrakcióval vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a torzítatlan rács Bragg-csúcsaitól ¦q távolságra ún. szatellit csúcsok jelennek meg [16]. 1.2.3 Peierls-átmenet Tekintsük az elektromos szuszceptibilitás alacsony dimenzióban fellépő divergenciájának hatását a kristályra, melyet Peierls vizsgált először [17]. Ha az elektron-fonon illetve elektron-elektron kölcsönhatásokat elhanyagoljuk, akkor zérus hőmérsékleten, 1 dimenzióban az a rácsállandójú, elemi cellánként egy atommal és egy elektronnal rendelkező rács alapállapota fémes. Az egyrészecske állapotok k F hullámszámig, ill. ε F energiáig betöltöttek, az elektronok diszperziós relációja az (1.2) ábrán látható. Ha bekapcsoljuk az előbb figyelmen kívül hagyott két köcsönhatást, akkor az atomok páronként közelebb húzódnak egymáshoz, ezzel a rács eltorzul, a rácsállandó megkétszereződik, és 2∆ nagyságú energiarés keletkezik πa-nál, azaz pont a Fermi-hullámszámnál. Ezért ez a torzult állapot szükségképp szigetelő lesz, ahogy azt az (1.3) grafikonon megfigyelhetjük. A k F alatti betöltött állapotok energiája a torzulás következtében csökken, a teljes energianyereség ∆ 2 ln∆-val arányos. Mivel kis torzulásokra az energiarés arányos az ionelmozdulás nagyságával, a rácstorzulással járó energiaveszteség pedig ennek négyzetével, így az alapállapot minden esetben torzult lesz. Természetesen ez a torzult állapot nem csak a fenti, csupán szemléltetésre szolgáló, modellre érvényes. Általánosan az x n helyen lévő ion elmozdulása az egyensúlyi helyzetéből: u n ucos´qx n · ϕ · π2µ (1.3) ahol ϕ · π2 a periódikus rácstorzulás fázisa, u pedig az amplitudója. Mivel az elektronok leárnyékolják a pozítív töltést, ezért kialakul az elektronsűrűség periódikus térbeli modulációja, a töltéssűrűség-hullám: ρ´xµ ρ 0 · ρ 1 cos´qx · ϕµ (1.4) ahol ρ 0 a rendszer átlagos töltéssűrűsége, ρ 1 pedig a töltésmoduláció amplitudója, amely tipikusan ρ 1 10 2 ρ 0 nagyságú. Véges hőmérsékleten a 2∆ energiahézagon átgerjesztett elektronok csökkentik a rácstorzulás energianyereségét, ezért a hőmérséklet emelkedésével ∆ csökken egészen addig, míg nullává nem válik egy másodrendű fázisátalakulás során. 7
a ρ´Rµ atomok ε´kµ ε F π a k F 0 k F π a k 1.2 ábra. Peierls-átmenet 1D fémben: Fémes fázis ρ´Rµ 2a atomok ε´kµ ε F 2∆ π a k F 0 k F π 2a π a k 1.3 ábra. Peierls-átmenet 1D fémben: Szigetelő fázis 8