DIPLOMAMUNKA Matus Péter - MTA SzFKI

ν 1
ν 1
6.1 ábra. A (6.6) szerint számolt jelalak
is levezethető. Ennél fontosabb viszont az, hogy az elméletben kapott szimmetrikus jelalakkal
szemben a mért jel aszimmetrikus, így a (6.2) sorfejtésben magasabb rendig kell
elmenni.
A (6.2) ábrán szemléltetjük T 55Khőmérsékleten a kísérletünkben mért, és a
(6.2) kifejezés sorfejtése szerint másodrendben kapott függvény segítségével végzett illesztés
eredményenként adódó jelalakot. Láthatjuk, hogy a számított és az eredeti spektrum
jól fedi egymást. Természetesen az illesztett grafikon esetében is végeztünk Gaussfüggvénnyel
való konvolúciót, hogy a spektrum két szélén levő csúcsok a kísérleti eredménynek
megfelelő félérték-szélességgel rendelkezzenek.
Mivel a TSH fázisban a jel felhasadása: ∆ν ∝ νq 2 , ezt kifejtve az alábbi összefüggéshez
jutunk:
2
νq 2 ´ν 0 · ν 1 cosϕµ2 ν0
2 1 · ν1
cosϕ ν0 2 1 2ν
1
· cosϕ · ν2 1
ν 0
ν 0
ν0
2 cos 2 ϕ (6.7)
ahol ϕ qx. E fenti kifejezés a spektrum szélein:
ϕ 0 esetben: ν0
2 1 2ν
1
· · ν2 1
ν 0
ν0
2
illetve
ϕ π esetben: ν 2 0
1
2ν 1
· ν2 1
ν 0
ν0
2
Megmutatható ν 1
ν 0
1ésν 1
∝∆felhasználásával, hogy a spektrum felhasadása a rendparaméterrel
arányos:
∆ν ν´ϕ 0µ ν´ϕ πµ ν 2 0
4ν 1
ν 0
4ν 0
ν 1
∝ ∆ (6.8)
A mért felhasadás értékeket korrigáltuk a (6.3) belső ábrájának megfelelően a csúcsok
kiszélesedésének figyelembevételével : ∆ν korr
∆ν · C, ahol C a csúcsok szélessége.
42