DIPLOMAMUNKA Matus Péter - MTA SzFKI

T c
10
1000/(T 1
T) (K –1 s –1 )
8
6
4
2
Koherencia-csúcs
0
0 50 100 150 200 250
T (K)
6.9 ábra. A spin-rács relaxációs ráta összetevőire való felbontása. A telt
körök a mért értékeket, a vonal a kvázirészecskék járulékát, a nyitott
körök pedig e kettő különbségét jelölik, amelyet a kollektív módusnak
tulajdonítunk.
ahol ε´0µ és ε´∞µ a sztatikus ill. az ω ∞ határesetben vett dielektromos állandó, τ pedig
az átlagos relaxációs idő. Az α értéke igen széles hőmérséklettartományban közelítőleg
0,7 [5]. E függvényt a (6.10) ábrán jelenítettük meg. Még ezt a kifejezést is általánosíthatjuk
az aszimmetria figyelembe vételével, akkor jutunk a Havriliak–Negami formulához:
ε´ωµ ∝
ε 0´T µ
1 ·´iωτµ 1 α ℄ β (6.29)
ahol szintén ´1 αµβ 07 érték adódik [4].
A magmágneses rezonancia mérések segítségével mérhető spin-rács relaxációs időésa
transzportmérésekből számítható dielektromos függvény között az alábbi kapcsolat írható
fel [3], amely segítségével mért eredményeinket össze tudjuk hasonlítani az irodalomban
közölt dielektromos mérések eredményével:
1
T 1
T ∝ ∑εk ¼¼ ´ω L µ (6.30)
k
ahol ω L
az NMR mérések Larmor-frekvenciája, ε ¼¼ pedig a dielektromos függvény képzetes
része. Míg a transzportmérések a minta globális tulajdonságaiba nyújtanak betekintést,
így a vizsgált mennyiség k 0 komponensét mérik, addig az NMR segítségével, amely
lokális mérési módszer, ezen mennyiség minden k-ra vett összege határozható meg. A két
módszer közötti k 0 ill. ∑ k
eltérés nem jelent gondot, hiszen az állapotsűrűség alakja
52