2008. január - Szövetség a Közös Célokért

I. évfolyam, 1. szám. A Csemadok Országos Választmányának kulturális rovata
Tisztelt Olvasó,
tisztelt Csemadok tagok!
Az új esztendő küszöbén illik mérleget
vonni és bátran szembenézni az
elkövetkező év kihívásaival. Az ITT-
HON havilapon belül egy új rovattal
jelentkezünk FÁKLYA néven. Ebben
szeretnénk a szervezeti élet mindennapjait,
bajait és örömeit, sikereit és kudarcait
bemutatni. Vagy éppen a terveit,
szakmai elképzeléseit. Mindenesetre
elmondhatjuk, hogy ennek a rovatnak
a megteremtésével újabb lépést tettünk
előre. Nem nagyot, mert ez most nem a
mesebeli ,,hétmérföldes csizmák” ideje.
Csak olyan hazai ,,tyúklépést”. Egy lépést,
melyet még belátunk, megőrizhetünk
az ,,ószlovák”hegyek árnyékában,
az egyre szűkülő tájhaza apró dombjai,
folyói között. Teret szeretnénk biztosítani
a vélemények ütköztetésére, rendezvényeink
beharangozására, hogy
az alapszervezetekben szorgoskodó
kultúra-napszámosok érezhesék, van
lehetőségük, fórumuk a párbeszédre.
Fontosnak tartjuk ezt, hiszen az elmúlt
években csak nagyon kevesen hallatták
hangjukat a legnagyobb kulturális szervezetünk
háza tájáról. Ennek egyik oka
minden bizonnyal az volt, hogy nem
volt hol a hangjukat hallatni. Kérünk
tehát mindenkit, aki a Csemadok nagy
családjának a tagja, vagy éppen csak véleménye,
közölni valója van, hogy bátran
mártsa bele pennáját a tintába, hogy
a kalamárisok kiürültével szellemiekben
gyarapodjunk, gazdagodjunk, a hazai
magyarság javára, örömére. A kételkedőknek,
a bátortalanoknak a búslakodóknak
és a reményt vesztetteknek Ady
Endre soraival üzenjük:
,,Most percemberkék dáridója tart,
De építésre készen a kövünk,
Nagyot tenni mégis mi jövünk,
Nagyot, szépet, emberit, s magyart!”
Számadás helyett
Sokat gondolkodtam, vajon hogyan
kezdjem a beszámolómat, hiszen annyira
szerteágazó, sokrétű és gazdag tevékenységgel
teli évet hagytunk magunk mögött,
hogy gyakorlatilag már ez a tény is behatárolja
a lehetőségeimet. Mégis, a számadás
elengedhetetlen, pusztán önmagam
miatt is, hiszen a felvidéki magyarság legnagyobb
civil szervezetéről van szó, ami
tetszik, nem tetszik, még mindig a legnagyobb
befolyással bír a hazai magyarság
önazonosságának megtartásában.
A legfontosabbnak tartom, hogy tavaly
anyagiak hiányában egyetlen országos,
regionális és helyi rendezvényünk sem
maradt el és a hagyományosan jó színvonalon
került megrendezésre, mint az előző
években. Köszönhető ez mindannak,
hogy odafigyeltünk a pályázatok írására,
kellőképpen tudtuk mozgósítani az erőinket,
hatékonyan kerestük meg azokat
az anyagi forrásokat, melyek szükségesek
egy-egy rendezvény létrehozásához.
Természetesen voltak hibák is, melyekből
10
tanulnunk kell, mert, be kell ismerni, sajnos,
hogy egyre nehezebb az embereket
mozgósítani, leültetni a nézőtérre, ami
számos, kitűnő műsort felvonultató fesztivál
kudarca is lehet esetenként. Sokkal
jobban oda kell figyelnünk tehát a reklámozásra,
az emberek megszólítására, a
médiára. Mondhatnám úgy is, hogy professzionálisabb
munkát kell végeznünk
a tájékoztatás terén. Mérhetetlen öröm
számomra, hogy a 2006 decemberében
indított nemzeti, kulturális havilapunk,
az ITTHON megkapaszkodott a hazai
olvasótábornak köszönhetően, és ma már
ismertté vált a csonka Magyarországon
és a tengeren túl is az internet jóvoltából.
Büszke vagyok rá, hogy szinte a semmiből
teremtettünk egy szellemi műhelyt, amely
a hazai kultúrát, a nemzeti megmaradás
eszméjét, gyönyörű, tiszta emberi köntösbe
öltöztette. Képesek voltunk elhinni,
hogy ebben a globalizált világban is létezik
a tiszta emberi hang, – a vox humana
- melyre igény van. Olyan kérdésekkel
foglalkozunk, melyekkel a hazai magyar
olvasó nemigen, vagy csak ritkán találkozik.
Külön öröm számomra, hogy januártól
a Fáklya rovatban jelennek meg hírek
a szervezet munkájáról, ami remélhetőleg
még több helyi szervezetet ösztönöz arra,
hogy véleményét közzé tegye a lapban,
hiszen ez a lap a kultúrában dolgozóknak
és a kultúráltan élőknek készül elsősorban.
Fontosnak tartom, hogy a Szülőföld
Alapnál a Csemadok felkerült az
ún. stratégiailag fontos szervezetek közé,
ami kiemelt támogatást jelent. Ez fontos
a szervezet megmaradása szempontjából,
hiszen az itt elnyert forrásokból közel tíz
év után újra tudunk rendszeresen anyagi
támogatást juttatni a járási irodáinknak.
A kezdeti félelmek után úgy érzem, a magyarországi
támogatási rendszer magára
talált. Persze, mint minden más, amit emberek
irányítanak, tökéletesíthető. Különösen
fontosnak tartom, hogy ezt a fajta
kiemelt támogatást az ígéretek szerint az
elkövetkező három évben is megkaphatjuk,
ami tervezhetővé teszi számunkra is
a munkát.
Fontosnak tartom, hogy a múlt esztendőben
több olyan megállapodást is sikerült
aláírnunk országos szinten, amely
segíteni fogja munkánkat, emeli pályázati
potenciálunkat. Ilyen megállapodás
a szlovák-magyar, immár teljesen megszűnt
és lebontott határszakaszokon területileg
működő Megyei Önkormányzatokkal
való együttműködés – számszerint
hattal – valamint a pozsonyi Nemzeti
Művelődési Intézettel (Národné Osvetové
Centrum) kötött megállapodás. Ez utóbbi
főleg a Csemadok Művelődési Intézetének
jelent szakmai előrelépést, együttműködési
lehetőséget, csoportok, és szakmai
zsűrik cseréjét egymás rendezvényeire.
Tovább mélyítettük az együttműködésünket
a Rákóczi Szövetséggel, ami főleg
a beiratkozási programbeli közös munkáról
szól. Nagyon jó az együttműködés a
Szövetség a Közös Célokért irodáival, főleg
a pozsonyival. Ez a Pozsonyi Magyar
Galéria kiállításai és különböző előadások
közös szervezésében nyilvánul meg. Jó a